Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

hagyom — és íme, most önkényemből ballagok a nem ismert, s mégis utált város felé, mégpedig vénasszony kíséretében.

Hátam megett kullogó őrangyalom azonban nemsoká hagya ezen elanda- lodásomban, újra elkezdett beszélni, melynek többé elválásunkig szünete nem lett, és annyit beszélt, hogy ahova egykor semmiféle szín alatt menni nem akartam, alig vártam, hogy Veszprémbe érjek. Végre hosszú, unalmas gyalo- golás után elértünk a város széléhez, hol midőn már láttam, hogy magam is betalálok a városba, megfordultam, s mindamellett, hogy magam is kevés pénzzel bírtam, mégis zsebeimbe nyúlék, és két garast adtam a szüntelen beszélő öregannyoknak, szíves útmutatását megköszöném, s gyorsabb lépésekkel törekedtem elhagyni kalauzomat, nehogy füleimet sértő, haszontalan locsogásaival még a városba is bekísérjen.

Midőn a László kápolna irányába értem — mint egy medencében — a mélységben előttem feküdt Veszprém, nem az egész város ugyan, mert annak házai, sőt egész utcái rejtve vannak az utas szemei előtt holmi hajlásokban, völgyekbe, hegyek megett satföbbi]; hanem a vár napnyugati oldala egész pompájában előttem állt, melyet éppen a lebukkanni készülő nap pompásan világíta, a vár oldalán álló házak ablakai szemet sértő ragyogással tükrözék vissza a nap sugarait, s úgy eltöltők az egész előttem fekvő völgyet vakító vüá- gossággal, hogy alig lehete lent valamely tárgyat kiismerni. Minekutána pipám még javában égett számban, a városba pedig pipaszóval bemenni akkor szabad nem volt, tehát megálltam kissé, és körülnézegettem a tájat.5 6 Ugy látszott, hogy a hegy, melyen álltam, mintha sokkal magasabb lett volna nem csak az előttem fekvő városnál, hanem még a várnál is; némely szekerek jöttek utánam, melyek kerékkötve dörömböztek le a hegyről lenyúló széles országúton be a városba. (Ezen hegyet később — már nem tudom, melyik esztendőben, hanem Veszprémbe jövetelem után nem sokára — Rohonczi János cs[ászári] kir[ályi] kamarás, Veszprém vármegyének utóbb első alispánja levágatá, és egy mély, kétfelől magas, hosszú, erős fallal ellátott országutat készíttete).6

Midőn pipám kiégett, belzsebembe tevém, s ballagni kezdtem le a hegyről, legelőször is az árvaház7 tűnt szemembe, mely előtt elhaladván bekanyarodtam a Hosszú utcába, s a Séd kőhídján át gyorsabb lépésekkel ballagtam befelé. Az utca napnyugati oldalán álló házak előtt undok árok nyúlott végig, melyben a rondaságnak minden neme volt látható, s amelyet nyáron át néha egy-egy omló zápor tisztogata, különben annak tisztogatására soha nem gon5 A város tűzvédelmi statútumai a XVIII-XIX. században is tiltották a dohányzást; a tetten ért „pipásokat” pénzbüntetéssel sújtották.

6 Rohonczy János katolikus birtokos köznemes, Veszprém vármegye alispánjává választották az 1827., 1831. és 1834. évi tisztújításon.

' A Séd-menti, klasszicista stílusú Dávid-árvaházat Zsolnai Dávid veszprémi kanonok alapította a katolikus árvák nevelésére. Kevéssé ismert, hogy emeletes épületét Hild József neves pesti építész tervezte. (Épült: 1826-1828). Vö. PERÉNYI1892., HUDI 1990., MOLNÁRNÉ 2000.

18