Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

dolt sem elöljáróság, sem az utcában lakó lakosok. Később ezen árok helyett is Rohonczi János huzata beboltozott kanálist.

Egy szegletházhoz értem, melynek napnyugati oldala, melyet a Horgos utca vezet fel a piacra, keleti részén pedig alkalmas kapaszkodó hegy* vezet fel a piac elejére, a tűztorony eleibe.8 9 Ezen házon cégért pillanték meg, és a napkeleti oldalán szobaajtóhoz hasonló, utcára nyíló ajtót, mely felett egy kis, koszorú alakú, zöld cégér mutatá, hogy ő alatta van a bejárás. Megnyitám tehát azon ajtót, melyen egy meglehetős tágas vendégszobába léptem. Itt-ott már égő gyertya állt az asztalokon, melyek körül néhány mesterlegények ültek dohányozva, mindegyik előtt több vagy kevesebb bora. Szemközt, amint beléptem, a szoba túlsó részén nyílott egy ajtó, mely ki, valamely folyosóra vezetett, hol szinte borozó vendégek dönögtek, nemkülönben, amint álltam bal kéz felől szoba nyílott, melynek ajtajából nagy világosság és zsibongó nesz hata ki emebbe. Alig álltam egy percig körülnézve, hogy vajon melyik asztalhoz üljek, egy tisztán öltözött, idejére nézve mintegy 40 éves, büszke tekintetű, kövér asszony jőve eleibém, s minden büszke tekintete mellett is barátságos hangon kérdé tőlem:

— Mit tetszik?

— Egy meszely bort kérek — mondám, s mindjárt az ajtónál, melyen beléptem, jobbra egy kis asztalhoz ültem.

— Meghálhatnék-e én itt asszonyság? - kérdém a derék asszonyt, midőn meszely boromat eleibém tévé, kifelől már nem is kételkedém, hogy ő a korcsmárosné.

— Kicsoda maga? - kérdé tőlem nyájasan.

— Én borbély vagyok - felelék.

— Honnan jön és hova utazik?

— Most Sümegről jövök s ide utaztam Veszprémig, talán majd itt maradhatok.

— Hová való születés? - kérdé tovább, csípejével az asztal széléhez támaszkodva.

— Pápára - felelék röviden.

Az asszony jó darab ideig az asztalhoz támaszkodva némán nézett rám, én lesütött szemekkel pipámat töltém, végre megszólala:

— Majd valahogyan csak megtérjünk - úgymond -, csakhogy be kell várni magának, míg a vendégek eloszlanak.

Az asszony elment előlem, én rágyújtottam.

A borozó vendégek, kik többnyire díszes városi polgárok s mesteremberek valának, nem felette későn széjjeloszlottak, s alig ment ki az utolsó a házból,

8 A mai Sziklay János utca

9 A Vár utcabeli tűztornyot vagy vigyázótornyot 1811-1814-ben építették újjá Tumler Henrik tervei íilapján. Véglegesen 1817-ben készült el.

19