Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

Nyékre érkezvén, a nagy vendéglőbe szálltunk, hol midőn az ebédlőbe léptünk, láthattuk, hogy felette délen túl nem igen lehet az idő, mert még néhány úri forma utasok ebédlőasztalnál ültek. Mi is tehát egy csinosan terített asztalhoz vergődénk, s ebédet parancsolánk. Mely kívánságunk szerint gyorsan és röviden mondva: kielégítőleg teljesült is.

Alig végezénk ebédünket — mely után egy-egy pohár jó feketekávét is ittunk — jött kocsisunk jelentem, hogy ő már befogott, mire nagy fennhangon kiálték a pincérnek:

— Kellner zahl’n!94 *

— Ist schon gezahlt!96 — kiálta vissza a pincér, s magát meghajtva dolga után szaladt.

— Őry uram! — szólék gondolkodva —, ez sok, kocsibért se fizessek, ebédemet s utóbb talán több útiköltségeimet is az úr fizesse, ezt felesleges meglepetésnek veszem.

Őry rám sem hallgatva megkínálá kocsisunkat egy pohár borral, melyet az egy pillanat alatt kihörpentvén szedte-vette poggyászunkat, s ment ki vele a kocsihoz. Mi is csakhamar utána menénk, s felülvén kocsinkra — a korcsmáros bókjai s szerencse kívánásai közt — megindult velünk, s a kapun kívül vígan dörgött velünk Pest felé.

Nyolc órai imára kongtak a harangok a budapesti tornyokban, midőn a budai sorompóknál bementünk.

Budán a Vörös Ökörhöz címzett vendégfogadóba szálltunk, hol magunknak minekutána szobát nyittatánk, s minden poggyászunkkal felhordozóskodtunk, nemsoká voltunk együtt, Őry foglalatosságai után átszaladt Pestre, kit mi is Sófival nemsokára követőnk, s megjárván pár nevezetesebb utcáit Pestnek, hálásra ismét Budára a Vörös Ökörhöz vergődénk össze mind a hárman. Valami keveset — már nem tudom mit — vacsoráltunk, s lefeküdtünk. Igérénk Sófinak mind a ketten, hogy reggel korán felkelvén, Pesten neki mindent ösz- sze-vissza mutogatunk.

Jó korán reggel tehát fel is keltünk mind a hárman, s felöltözvén csöngeténk a pincérnek, ki is azonnal előttünk termett. Reggelit parancsoltunk, kávét, melynek végezte után Őry jelenté, hogy neki bizonyos dolgai iránt Pestre kell mennie, mely dolgait ő ugyan rövid idő múlva végzendi, s azonnal visszatérend.

— S akkor Francsics barátom — úgymond tovább —, egy bérkocsit rendeljünk, és bejárjuk Pestnek nevezetesebb helyeit.

— Okosan lesz, édes barátom — mondván jókedvvel —, szinte nekem is vannak Pesten dolgaim, melyeknek végzéseihez, hogy Sófit is ne fárasszam, én is átszaladok önnel. Én egy fél óra alatt minden teendőm végzem, s azonnal visszajövök.

94 Pincér, fizetünk! (német)

96 Már fizetve!

97