Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Azonban nem célom ezeknek formátlanságaikat különbféle színekkel az olvasó eleibe festem, legyen elég mondva, hogy ők velünk mindent elkövettek, ami csak a neveletlenség finomabb s élesebb köréből kikerült. Melyeket azonban mi angyali türelemmel győztünk le! s láttunk előttünk lévő kötelességeinkhez. Sófim szorgalmatosán varrt, én szorgalmatosán jártam el kötelességemben, melynek végezte után azonnal mindenkor kiskertemben termettem, s szorgalmatosán porháltam s öntöztem virágjaimat. Múlt a nyár, közelgett az ősz, s gondolataimban már a tél is fenyegetőzött messziről. Aggódni kezdtem, hogy vajon ismét hideg kis kamorámban teleljek- e ki, melyre nem igen nagy volt bennem a hajlandóság, melynek következtében egy kis szoba bérlés felől kezdtem tűnődni. A történet azonban nem soká hagya tűnődésemben, mert éppen azon időben volt az átelleni házban — mely akkor valami Bakai Péter lakatosmesteré volt — egy kis szoba kiadandó, melyet midőn megtudék, azonnal — Sz[ent] Mihálytól Sz[ent] György napig9'1 tartó fél esztendőre — kibéreltem, s október 8-án csekély poggyászommal — melyet ideírni nevetség lenne — át is hordozóskodtam. Legnagyobb értékem volt téli fám, mely egész télre elegendő bőséggel, felvágva s csinosan összerakva leendő lakásom udvarán állt. Nem is mondogattam senkinek, hogy én szobát béreltem magamnak, netalán ismerőim közül valaki látogatását ajánlja, s én kénytelenítessem azt elfogadni üres szobámban. Mindazonáltal ne gondoljátok, hogy egészlen üres volt szobám, mert mi- nek-előtte bele hordozóskodtam volna, csináltattam valami Gertner Mihály asztalosmesternél egy fenyőágyat 11 váltó forintokért, melyet midőn kész lett, már egyenesen szobámba viteték, s ennek utána osztán hordtam át estélenként többi poggyászaimat, vacakjaimat, vagy minek is nevezzem. Legyen azonban neve akármi, elég az, hogy az én szobám mégsem volt egészen üres, mert mire egészen helyre vergődtem, volt tehát benne egy ágynémű nélkül álló üres ágy, egy fenyőpad, melyet Vázsonyi nevezetű bognármester csinált, két rongyos, bőrrel behúzott székek, melyeknek egykori színűket ma sem tudnám megmondani, ezeket principálisném ajándékozá. Volt továbbá még egy kis, fekete asztalom benne Sófítól, és egy kis tükröm, mely a szoba egyetlen ablaka melletti falon függött. Midőn szobám annyira, amennyire rendben volt, első látogatóm Sófim lett. Azt az örömöt, melyet nekem ezen látogatás készíte, leírni nem tudnám. Nem puszta látogatás, hanem fontos ok hozta azonban hozzám Sófit, arcában nekipirulva, midőn belépett hozzám sietett is nyüatkozni mondván: — Nem gondolhatod édes Karim, mért jövök hozzád, és el fogsz csodálkozni majd, ha megmondom, de én nem látok más utat-módot. Tudod édes Karim — folytatá —, hogy édesanyám minden esztendőben a polgári bormérést — mely Sz[ent] Mihály naptól kezdve következő február 2-ig, Gyertyaszentelő 93 93 szeptember 29-től április 24-ig 89
