Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Bevezetés

éj honolt. Mindig simára borotválkozva; pödrött bajuszt viselt (...) Viselete magyar volt: egész gyermekségem ideje alait ibolyaszínű dolmány, setétkék nadrág, rézsarkantyús kordován csizmák, félmagas kalap voltak viseleti. ” — idézi fel apja alakját emlékezetében.22 23

„Anyám Kőszeg tájékáról való német asszony volt. Gesztenyeszín haja, világoskék szeme, ha,la,vány tiszta arca nem kis vonzalommal bírt. Különösen szörnyű szelíd, természete a,párnát - [kit] gyakran láttam dühös felhevii- lésben — angyali mód, megszelídíté. Viselete — apám kívánságára, — magyar fejkötő, redős szoknya, bő kétszél kék kötény, ezüstcsatos rékli, sarkos cipő volt. ”28

Apjától gőgös, ingerlékeny, könnyelmű természetét örökölhette, amely anyjára jellemző lágyszívűséggel, érzékenységgel párosult. A családban ismerhette meg a német nyelvet is, melyet később, vándorútjain tökéletesített. Szülei mély vallásossága azonban kevés nyomott hagyott a fiúban, aki felnőttként a vallási közömbösség egyfajta változatát képviselte. A papokat megvetette, templomba ritkán járt, gyónni sem szokott —- de a „maga módján” istenhívő volt.

Francsics gyermekkora nem volt felhőtlen; kezdetben rendezett körülmények között éltek, de apja félresikerült vállalkozásai miatt megismerték a nélkülözéseket is.

Apja a másodszor is özvegységre jutott Mayer Anna asszony elvételével jómódú iparossá vált. Házasságával két házhoz, tehenekhez, sertésekhez és tekintélyes ingósághoz jutott, de rosszul gazdálkodott, s nemcsak a hozomány került dobra; műhelyéből is „eltűnt” a két segéd és az inas, mert hiányzott a tőke mestersége folytatásához. Vállalkozásai pedig sorra kudarcot vallottak.

Hősünk gyermekkora szinte állandó betegeskedéssel telt, ami részben ösz- szefügghetett a család zilált anyagi helyzetével. Később azonban makkegészséges lett, s egészen idős koráig nem volt szüksége az orvosok segítségére.

Francsics személyiségfejlődésében meghatározó szerepet játszott a családi környezet. Szülei az évek során sem tudtak ötről hatra jutni, s polgári létfeltételeket biztosítani a gyermekek számára. „Zsellérként”, albérlőként laktak másoknál. Az állandósult anyagi gondok, apja indulatos természete is akadálya volt a harmonikus házasságnak. A két kislány halála után az apa depresz- szióssá vált, s egy ideig az édesanyának kellett gondoskodnia a család fenntartásáról.

Francsics a pápai elemi iskolának mindössze két osztályát járta ki, s mivel hanyagul tanult, édesapja úgy döntött, hogy borbélymesterségre taníttatja. 12 évesen, 1816-ban lett hősünk inas Silinger (Schilinger, Schininger) Krisztián úrnál, a pápai sebészcéh vezetőjénél, aki egyúttal a vármegye sebészi tisztét is

22 FRANCSICS 1973. 25-26.

23 FRANCSICS 1973.26.

8