Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Bevezetés
betöltötte.24 Francsics nehezen tűrte a házicseléd szerepét, s emiatt több alkalommal is összetűzésbe került mesterével, aki korbáccsal akarta jobb belátásra bírni. Természetesen az ellenkező hatást érte el: csupán a fiú agresszivitását növelte. Pápán, a közel 10.000 lakosú, pezsgő gazdasági és kulturális életű kisvárosban nevelődő Francsicsra több magatartási minta hatott: a rendies különállást mutató csoportok közül a nemesség, a városi polgárság és a kollégium egyaránt sajátos, erős öntudat hordozója volt, amely a nemesi mentalitást tekintette legfőbb értéknek. Francsics is arra vágyott, hogy jómódban élő önálló egzisztencia, másoknak parancsokat osztogató úr legyen; mestersége azonban hosszú ideig szolgasorsra kényszerítette. Amikor viszont mesterré vált, már kevésbé érezte jól magát. Nemcsak azért, mert aggodalmaskodó természete miatt az önállóság nem hozta meg a felszabadultság érzését, hanem azért is, mert ekkor már a polgári társadalom kihívásaival találta szembe magát, melyekre nem tudott igazán adekvát válaszokat adni. Életével a kapi- talizálódás folyamatába nehezen illeszkedő hagyományos kispolgárságot reprezentálta. Francsics 1820. december 31-én szabadult fel az inas sorból, s mint segéd megkezdte vándoréveit. 1827-ig bejárta a dunántúli és felsőmagyarországi városokat: megfordult Szombathelyen, Kiscellen, Győrött, Pesten, Pozsonyban és Nyitrán, majd visszatért szülővárosába, ahonnan üres vándortarisznyával, szükséges bizonyítványok nélkül érkezett Veszprémbe. Vándorévei korhely, rendetlen, megbízhatatlan legénnyé tették. Szülővárosából is adósságai miatt kényszerült távozni. A munkaadójától öltözet készíttetésére kért kölcsönt nem tudta visszfízetni, ezért az zálogként Francsics iratait magánál tartotta. A bizonyítványokat később Francsics apja váltotta ki, s juttatta kezéhez. Francsics egyik ismerős jánosházi borbélymestertől szerzett bizonyítványt, s ezzel próbált szerencsét 1827 nyarán Veszprémben.25 Francsics Károly veszprémi évei Francsics 1827. júliusában 18-án érkezett Veszprémbe, a közel 9000 lakosú, fejlett püspöki-káptalani mezővárosba. Korábban csak a vándorló legények elbeszéléseiből ismerte Veszprémet, mint „szegény, girbe-görbe, elszórt, fertelmes ronda, nyomorult várost”, ettől fogva azonban — egy rövid fővárosi kitérőtől eltekintve — 1880-ban bekövetkezett haláláig otthona lett a megyeszékhely. 24 Francsics a seborvos nevét Silingernek, a liivatalos iratok Schiningernek írják. Schininger Krisztiánt Veszprém vármegye 1834-ben és 1837-ben is a pápai járás seborvosává választotta. 1840-ben már Burghardt Leopold került a helyére. 1834 előtt nem volt szokás seborvosokat választani. VeML IV.l.a. Veszprém Vármegye köz- ás kisgyűlési jegyzőkönyvei. 1834. közgy. jkv. No. 1876. 1837. nov. 28. közgy. jkv. No. 2001.1840. okt. 12. közgy. jkv. No. 2710. 25 FRANCSICS 1973.190. .9