Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Vígan is voltunk, a butellák gyorsan ürültek köztünk, melyet aztán csakhamar feketekávéval váltatánk fel. 8-10 csészékkel versenyt hordatánk egymással, melyekből osztán hársfásainknak is elég jutott. Hársfásaink egyik nevetséges dalt a másik után énekelve mulatának bennünket. Ama feljebb is említett hosszú asztalnak egyik vége egészlen a vendégszoba ajtajáig nyúlott, mely az utcára nyílott. Ott ültem én, fenn az asztal végén, s lábaimat lelóbálva, kurta szárú cseréppipából dohányozva hallgatám az éneklőket. Egyszerre a külsőajtón egy hatalmas dörömbölés elnémítá a hárfás nőket, lecsendesíté a mulató vendégeket. A második dörömbölés csakhamar követé az elsőt, melyre én csak úgy ültömben kikiálték: — Ki az? Mit akar? — Ki kell nyitni az ajtót — kiálta kívülről egy hatalmas erős hang.-— Ide ma még jótét léleknek sem szabad bejönni reggelig, nem hogy másnak — felelék magamban mosolyogva. Egy alacsony, izmos termetű, valamelyik külső országból ideszármazott házikenet volt akkor azon vendéglőben, — neve Melter Jakab — ez is bent volt köztünk a vendégszobában, ez közelede az ajtóhoz. — Mit akarsz, Jakab? — kérdém tőle (előbbi boldogabb idejéből, midőn ő még főpincér volt, te s tu barátok valánk). — Megnézem — úgymond mosolyogva —, ki akar bejönni, hátha valami utas. — Ha azt akarod, hogy pofon csapjalak, kinyithatod az ajtót — mondám német barátomnak anyanyelvén, mosolyogva. — No, csak ne félj — felele nagyon tört magyarsággal —, ha kinyitom is, azért ide be nem jön senki más, mint utas, ha csak felettem be nem gázol. S ezen szavai után hátrarántá a závárt. Alig csattant vissza az erős vasretesz, azonnal hatalmas erővel rántódott kifelé a külső ajtó, nem volt ideje Jakab barátomnak visszatartóztatni a betóduló durva szűrökbe öltözött embereket, betolák őtet háttal majdnem a szoba közepéig, s ketteje a betóduló emberek közül mindjárt az ajtónál megálltak. Még körül sem néztek jól ezen emberek a nagy vendégszobában, még magok sem tudták, mit lesznek teendők, már üres volt a szoba. Mulató társim az udvarba nyíló ajtón villám gyorsan illantak el, észre sem vevém, mire körültekintettem, egyedül valék a mulatók közül. Az éji tűzi őrök (patrol) közül - mert azok voltak — néhányan utának rohantak, de senkit sem érvén el azonnal bejöttek.74 — Itt az egyik cinkos — mondá egy közülük ujjával reám mutatva —, ezt kísérjük be, majd bevallja ez holnap a többit. Én nem egész belső nyugalommal asztalom végén ülve maradtam, erősen harapva féltemben számban levő pipám szára szopókáját. Némileg bíztam 74 Az éjszakai járőrszolgálatot a város lakosai adták, sorrend szerint. 78
