Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

— Nekem van egy rossz pakrócom, Francsics, rossz ugyan, de szükség esetében az is jobb a semminél, majd lehozom a padlásról.

S azzal ment fel a padlásra. Pár pillanat múlva besurgyala hozzám a kamorába, hóna alatt hozva a pakrócot, és mintha valami titkolódzani valónk lett volna susogva mondá:

— Jó lesz ez ide Francsics, nem látja itt senki, látogatói ide nem jönnek, azonban később majd szerezünk valami szebb és jobb takarót.

Ezen biztató szavai közt elteríté bőrvánkosomon a pakrócot, mely valóban oly silány és rongyos volt, hogy minden egy-egy arasznyira akkora lukak voltak benne, hogy talán fejem is keresztül bújt volna rajtok, mindazonáltal az öregasszony figyelmeztete, hogy rétűen összehajtva úgymond: — lehet biz’ azzal még télen is takaródzani, s otthagya magamra. Pár pillanatig néztem még leendő ágyamat, annak utána én is otthagyám becsapván magam után a kamoraajtót, bementem a szobába, hol Sófival és anyjával szüntelen azon boldogságom felől csevegtem, hogy majd nemsokára kamorámban egyedül hálok. Pár napok múltak még el, míg végre első éjjel elháltam kamorámban. Istenem, mily boldog voltam!

Boldogul is folyt le tőlem ez az egész reánk következő nyár, melyet majdnem egészlen egyedül élénk le Sófimmal a házban — minekutána anyja, s testvérei többnyire Almádiban a szőlőben laktak. Nappal kötelességem végzése után kis kertemben virágaim közt töltém időmet, alkonyaikor, midőn Sófim leányoskolája megszűnt, s leányai szétoszlának, ő is kijött hozzám, kötés kezében, édes csevegés közt folyt tőlünk egyik pülanat a másik után. Estve felszaladtam Halasékhoz vacsorára, melyet amint elvégeztem, azonnal ismét Sófimhoz siettem, ha egyedül valánk a házban, ki-ki gondolhat, mily boldog élvezet közt folytak esti perceink 10-11, sőt néha 12 óráig is. Ekkor szétmenénk, Sófim kisszobájába zárá magát, én kedves kamorámba, s boldog nyugalommal alvánk át a még hátramaradt éjt.

így múlt egyik nap a másik után, s a nyár villámgyorsasággal röppene el előlünk.

Nem lesz rossz egy rövid időre elhagynunk dicső kamorámat, s kissé körültekénteni a városban, Almádi szőlőhegyen, s majd máshol is.

Emlékem ezen esztendőre tisztán vissza nem mehet, naplót pedig még akkor nem írtam, tehát a napot én nem tudom hányadikán, vagy melyik holdnapban volt, hanem másoktól amint kinyomozhattam többen azt mondták, hogy november 10-én volt Veszprémben (restourácio) tisztújítás.63 Én csak arra emlékszem tisztán vissza, hogy a Balaton mellett az almádi szőlőhegyen éppen akkor állt javába a szüret. Márpedig én úgy emlékszem, hogy szüret november holdnapban nem szokott lenni.64 Akármelyik napon volt tehát a

63 restauráció (restauratio, latin) = tisztújítás

64 Veszprém vármegye 1834. október 17-én tartotta a tisztújítást. IV. l.a. Veszprém Vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 1834. No. 1876.

72