Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Amint a borbélyműhely ajtón kiléptünk, vagy száz lépésnyire előre menénk a piacon a tűztorony felé, balra csavarodánk be az első szegletháznál egy keskeny közbe, hol lefelé terméskövekből rakott 38 lépcsők vezetének át bennünket egy másik utcába, mely még máig is Horgos utcának neveztetik/9 A gö- csörtös lépcsőkön leérvén, jobbra csavarodánk, és amint mentünk az utcában lefelé, mindjárt nem messze az elhagyott lépcsőktől, a bal kéz felőli házsoron egy kormos ház alacsony utcaajtaja felett látszott egy hatalmas bozontos zöld borcégér.29 30 — Talán oda megyünk be — gondolám magamban, amint Takács barátom után ballagék a keskeny gyalogúton, miközben a ház irányába értünk, s két- három ugrással átveté magát barátom a meglehetős nagy sáron, s az alacsony utcaajtóban megállva felém fordula, s mosolyogva inte, hogy kövessem példáját. Én is átugrottam, és az alacsony utcaajtón — mely még nálamnál is kisebb emberek magasságukhoz volt szabva — bekukkantánk. Az utcaajtón belül egy kis, mély útba jövénk, melynek jobb oldala a ház vakolatlan fala, bal oldala pedig az udvar magasabbra emelkedő földpartja volt. A mély út végiben a ház falában egy, az utcaajtónál pár hüvelykkel alacsonyabb ajtó látszott, melyen az egyetlen kulcslyuk mutatá, hogy pinceajtó lehet, ezen túl mindjárt az ajtós- zárnál két dirib-darab kövekből rakott lépcsők következtek, melyeken az udvarra jutánk, jobbra ismét két lépcső mutatkozott, melynek az elseje egy, valami elvetett gerendának darabja volt, és amelyet a falba vert két vaskapocs szoríta a felette fekvő kőtábla lépcső alá. Ezen a két lépcsőn fellépvén egy kis tornácba jutottunk, melyben szemközt velünk egy tárt ajtó tátongott setéten felénk, ez volt a konyha ajtó, mely előtt jobbra, az utca és pince ajtókkal egykora magasságú, fenyőajtó látszott a falban, melyet az alkonyati szürkületben kiismerni nem lehete, hogy kamraajtó-e, vagy falbeli almáriom. A setéiben tátongó konyhaajtón mene be Takács barátom, én utána. Mindjárt a konyhaajtó mellett, jobbra nyílott egy ajtó, mely előtt Takács barátom nagyot botla, s amint lebukott, szerencséjére a kilincset kapá meg a sötétben, különben orrára esik; mely lebukás által nekem a háta megett alkalmam nyílott egy kis, másfél arasznyi, négyszög ablakon át a világított szobába pillantani. Takács zakatolására megnyüatik belölről az ajtó, s a kiható gyertya világosságánál beléptünk a szobába. A szép leány, ki az ajtót kinyitá, jó estét monda, Takács lekapá előtte sapkáját, s anélkül, hogy ő annak jó este kívánását hallotta volna, vidám jó estét kívána, s előre ment a szobában, én szinte sapkám levéve követém őt. De mint elbámultam! Mindazonáltal, minekelőtte bámulatom okával megismertetném az olvasót, tekintsük meg a szoba belsejét! 29 Az utcát ma is Horgos utcának hívják. A Horgos utcából felvezető lépcső (Francsics-lépcső) a Vas Gereben utcába torkollik. 30 A veszprémi polgárcsaládoknak — így Jákóiaknak is — fél esztendei bormérési joga volt, mely Szent Mihály napjától Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig (szeptember 29-től február 2-ig) tartott. 31
