Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
miközben egy már lefosztott kukoricacsővel, melyet oly finom gömbölyű ujjak fontak körül, minőket én még életemben nem láttam — fenyegeté barátomat, s angyali hangon mondá még hozzá: — Menjen, maga rossz ember! — Menjünk barátom — szóla hozzám súgva Takács —, majd az úton elmondom, mi történt velünk. S azzal felkiálta többi pajtásinkhoz és megindíta mindnyájunkat. A marasz- tás sikeretlen marada, Takács egyre nógata bennünket, s végre többszöri jó éjszaka kívánások után elindulánk, s a még akkor is ülve maradt harmadik leány ezüst hangon kiálta utánunk: — Jó éjszakát, urak! — Ugyan dicséretre méltó munkállódást26 vivénk végbe — mondám midőn a háztól távolodónk. Talán valamennyien tíz cső kukoricát is megfosztottunk, meg is érdemli az említést, aztán egy mérő krumplit meg megettünk, ilyen munkások mellett csak boldogulhat a házigazda. — Ezután fogtunk volna még csak barátom a munkához is, mulatsághoz is, de hát ki tehet róla, ha Salamon gyermeke ostoba tettével elrontó az egészet — mond Takács. — De hát tulajdonkép’ mi bajod van Ferkó barátom azzal a Salamonnal?— kérdém őt. — Majd mindjárt megtudod, csak menjünk odább — felele —, nehogy beszédünk visszahallják. Míg néhány lépésnyire odább ballagánk, minekutána Takács barátom alkalmas süket volt; meg akará Salamon előzni, lassú hangon s mégis fennszóval mondá: — Annak a fekete szemű leánynak , ki ülve maradt, elrejtém mankóját, azért haragszik Takács bácsi oly nagy mértékben. — Hát nem méltán bosszankodhatik az ember az ily szemtelen ostobaságért — támadó meg Ferkó barátom a fiút. Nem is gyamtánk, hogy bennünket leskelődő figyelemmel kísér; tulajdona volt tudniillik, ha valamely neszt, vagy beszédet könnyebben hallani akart, markával bal fülét hátulról körülkerítő, s akkor minden szót tisztábban megértett, észrevétlenül a csillagos setét éjbe ezt tévé akkor is, és Salamon szavait meghallotta. — Előttem legalább nincs kiállhatatlanabb sértés — folytató bosszúsan —, mint szerencsétleneket kicsúfolni, kijátszani. — így érzek én is barátom, szerencsétlenek irányába — szólék hozzá fennhangon —, tehát oly nagyon sánta az a szép leány, hogy mankóval kell járnia? — Egy lépésnyire sem tud menni szegény mankó nélkül — felele Takács szánakodó hangon —, s ez a balgatag, éretlen eszű fiatalember elrejté botját a kukorica közé, azért nem tudott szegény közibénk jönni a krumpli evéshez, 26 munkálkodást 28
