Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
A vigyázótorony óra éppen reggeli 8-at konga, s még alig volt egy negyed 9-re,360 midőn már tele volt a város azon hírrel, hogy délután a püspökkertben a huszárok számára uzsonna adatik. — De ki adja? — kérdezénk egymást, s csakhamar megtudánk, hogy minden vagyonosabb polgárok, nemkülönben úri nembéliek is felszólítattak, hogy ki-ki tehetsége szerint adakozzon az uzsonna kiegészítéséhez. Délutáni 3 órakor már lehete látni az utcán egy-egy inas gyermeket, vagy egy szolgálóleányt aztalkendőben valamit vinni, s azok mind a püspökkertbe irányzák útjokat. 4 órakor tódult a sok cseléd a püspökkertbe,351 s az mind vitt oda valamit. 5 órakor a piacon (Ferenci-ház előtt) összesereglettek a huszárok, honnand aztán hadisorban megindulván, a püspökkertbe mentek. Melybe midőn a vitézvonal eleje belépett, a már akkorra roppant sokaságra összesereglett nép harsány éljen kiáltásokkal fogadá a vitéz sereget. Két cigánybanda zenészek, alkalmas távolságra egymástól ráhúzták a csárdást, s a nagy tarajú sarkantyúk azonnal pönögni kezdtek. S alig értek ki a huszárok a hársalléból352 azon térre, melyen a lakoma volt rendezve és amellett szinte gyönyörű hársemyő föde, azonnal a táncnak eredtek, s vígan, tapsolva járták a csárdást, mégpedig szakadatlanul, mert ha az egyik cigánybanda kifáradt, ráhúzta a másik. Ezalatt a megterített és mindenféle étkekkel és italokkal gazdagon megrakott asztalok körül előkelő uraink és huszártisztek foglalának helyet. Kik ösz- szekoccintott poharak csörömpölései közt harsány felkiáltásokkal a magyart, a hazát, a nemzetet s. a. t. éljenezték! Huszárjaink ledobálván magokról rongyos dolmányaikat, mind hevesebben járták a már majdnem egészlen elhagyott, s újra létrejött magyar táncot. De még nőink is tapsolva járták ám! Itt ifiasszony, tensasszony, zsidó asszony, leányasszony, kisasszony, szolgáló és még más is, vígan pörögve tarkáztak a sűrű hársfák alatt, a finom sárga homokkal felhintett sétatéren. Ugy látszott, hogy itt az egyenlőség honolt, a nőknek szokott lenéző gőgjök itt nem jutott eszökbe, nem is gondolva arra, hogy ki és mi táncol mellette, csak járták a csárdást, nekigyulladt s pirosodott arccal forgószél gyanánt pörögtek a naptól barnára pörkölt huszárokkal összeölelkezve, s a földön úszó schlepp353 összesimult, lapult, gyúródott a bokán fölül érő tarka szoknyával. Tánc közben az izmos csontú, magyar nő hátba-hátba taszítá a karcsúra fűzött kisasszonyt, de ezzel mit sem törődve, rá se gondolva csak járták a csárdást. Míg így a tánc folyt, addig a gyermekek s apró lánykák szanaszét futkozva, minden szöget, lukat kikutattak a kertben virágért, s ahol csak egy szálacskát találhattak — képzelhető, a kertésznek legnagyobb szíve örömére — azt irga360 negyed kilenc 361A mai Színház kertbe. 362 hársfasorból 363 Schleppe (német) = uszály (a ruhán) 2U3
