Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

lom nélkül letépték, s egymást kergetve szaladtak vele, azt a huszároknak adandók.

A szakadatlan tánc közbe[n] ettek-ittak is a huszárok, s ami nevetséges volt, hogy zsebkendők hiánya következtében egy-egy árkus354 papírossal törlék arcaikról az izzadtságot.

Alkonyaikor, midőn már a nap hanyatlani kezde, egy kisfiú, olyan 10-12 éves lépett bátran a huszárkapitány eleibe, s bátor fennhangon kéré a kapitány urat, hallgatná meg őt és engedné meg, hogy ő néhány verset szavalhasson. A derék kapitány végignézé a bátor fiút, s biztatá, hogy mondja el, amit tud. Melyre a fiú egyenes állásba helyezvén magát, értelmesen elmondá verseit.

— Ezt már fiam mégegyszer el kell mondanod, hogy több emberek is hallják — mond a kapitány, s felkapá a gyermeket, a terített asztalra állítá és bátorítá, hogy jó fennhangon csak mondja el mégegyszer verseit. A fiú semmit sem törődve a rábámuló sokasággal, nyers hangon következő verseket szavaié:

Azt mondják, hogy a régiek Voltak csak derék vitézek,

Hogy a magyar most már gyenge, Oda régi vitézsége.

Micsoda? Hát ki mondja azt? Hadd nézzük szemközt a pimaszt! Jöjjön idébb, ha lelke van.

Nézzen szét hadsorainkon!

Nézzen meg egy magyar huszárt, kinek még a golyó sem árt,

Ki előtt senki meg nem áll,

Mert minden vágása halál.

De ő mint a szikla úgy áll A vüágért sem retilál.355 Az ágyúknak bömbölése,

Neki csak szúnyog döngése.

Ha riadót fújnak neki Lovát sarkantyúba veszi,

Egyet pöndörít bajuszán.

Hanyatt esik három ulán.

354 arcus (latin) = ív

366 retilál, helyebben rétiről = hátrál

2U