Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

azonnal jött a korcsmárosné, utána szolgálója, ki is egy hosszú, utazó bőrvánkost s még egy amolyan ágybélit hozott átnyalábolva.

— Oda az ajtó megé vesd, a „Hochstockra”10 - úgymond az asszony a szolgálónak. Azon legalább nem félhet ez az ifjú úr, hogy leszakad alatta. Felém fordulva, folytatá beszédjét:

— Takarót nem hozattam, hisz most nyáron nem fázik meg az ember.

— Köszönöm asszonyság a gondoskodást, én ennyire sem számoltam - felelék -, én csak szállást kértem, és egyik pádon is megháltam volna.

— Igen - mond az asszony mosolyogva -, de én meg szeretem ám az ilyen fiatal utasokat, s amennyire megbecsülöm őket, mert nekem is vannak gyermekeim, és nem tudom, majd hová szakadnak a világban.

— Nagyon köszönöm a szívességet - mondám újra -, kifizetem tehát vacsorámat, mert majd reggel hátha nem kel fel asszonyságod akkorra, mire én elmegyek.

— Megesne! - úgymond a korcsmárosné felkiáltva -, holnap péntek lesz, nálunk Veszprémben hetivásár, és én meg mint korcsmárosné, ha későn kelnék fel. Előbb fent leszek én, mint maga. Mindazonáltal mije volt?

— Négy pár tormás würstli,11 két zsemle, egy meszely bor.

— Négy pár tormás würstli 4 garas, két zsemle 4 krajcár, egy meszely bor 6 krajcár, összesen 22 krajcár.

— Hát a szállásért mit fizetek? - kérdém.

— Semmit - felele a korcsmárosné, jó éjszakát mondott és elment.

Lefeküdtem, és ama Hochstockon aludtam ki Veszprémben első éjjelemet.

S midőn felébredtem, hogyan gondolhattam én azt, hogy Veszprémben száz meg ezer éjjeleket fogok kialudni.

Osszetisztogatám magamat — ez volt pénteki napon — botomat kezembe vevém, és elindultam a város szemlélésére. Fel a hegyen a piacra, a zsemlés deszkabódék eleibe jutottam, melyek a tűztorony előtt állottak, és amelyeket a veszprémi nép „burgundiáknak” nevezett. Hetivásár volt, a nép pezsgett a piacon, a nap már pompásan ragyogott a város felett, és forró melegen pörkölt, mint közönségesen július 19- én tenni szokott. Előre ballagtam a piacon a pezsgő nép között, és nem messze a piac napkeleti oldalán szökőkutat pillanték meg, mely egy vörös márványkő oszlopból négy vörösréz csévéken bőséggel adá a kristálytiszta vizet, mely egy szinte vörös márványkőből készült nagy kádba csurgott.12 Pár pillanatig bámulám a kutat, s a víznek gyönyörű csurgá- sát; odább mentem. A kúttól második házban borbélyműhelyt pillanték meg, melybe 3 vagy 4 lépcsőkön kelle felmenni, a felső lépcsőn állt egy velem egyidejűnek látszó fiatalember.

10 Hochstock (helyesen: Hackstock) (német) =vágópad, itt: ácsolt asztal

11 Wurst (német) = kolbász

12 A piaci márvány szőkőkutat — mely a tér egyik ékessége lett — 1817-ben építették, a várbéli vízvezetékből látták el vízzel. Vö. VÉGHELY 1886.182-185.

20