Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

tották, össze-visszakotorták, azt helyreigazgattam; a kikotort, letiport, s már hervadásnak indult néhány virágpalántácskákat újra beültettem, jól beöntöztem, a kipusztított üres helyekre — elég ajjal-bajjal — új palántákat szereztem, s ültettem. S így néhány napi szorgalmatos fáradtság után kiskertünk tűrhetően előbbi formájába visszaállíttatott.

Néhány hetek múlva a tyúkok csakugyan mind leölettek, és így a mi kiskertünk szabadon virított.

így vált belőlem virágtenyésztő kertész, mely gyönyörű foglalkozásba évről évre minden tavasz kezdetén mind jobban-jobban belebonyolódtam.

1834-ik év tavaszán, valami Miller József nevezetű kertész, kit a nép csak francia kertész nevezetről ösmert,106 nagyba elősegített kertészkedésemben. Ugyanis a nevezett öreg kertésznek volt a jutási völgyben egy igen nagy kertje, melyben háza s több apró épületei lévén, ott lakott is. Ezen öreg kertésznek én borbélya lévén, minden szombaton ki kelle hozzá járnom, őt borotváim. A fenn említett tavasz kora elején, jókor felkértem én a különben igen jószívű s barátságos öreg kertészt némi virágpalánták erányába. Miller nemcsak hogy azonnal ajánlott kérésemre, hanem annak idejében el is látott annyi mindenféle virágpalántákkal, amennyire csak szükségem volt, s még fölül rá oktatott is a kertészségben. Volt ezen öreg kertésznek egy nevezetes szegfűgyűjteménye, melynek nem mennyisége, hanem fajtája ment négy- vagy ötödfél százra,107 s amelyeknek bujtásait nem csak Bécsbe s Budára, hanem szinte Erdélybe, s más külső országokba elhordatták a szegfűkedvelők. Nevezetesen 1825-ben az akkor élt Magyarország nádora, József108 Füreden mulatván, egy napon csupán azért jőve Veszprémbe, hogy az úgynevezett francia kertész szegfűi nyílásokat megláthassa. Ki is ment Őfelsége az öreg kertészhez, s az éppen akkor teljes pompájokban virító szegfüvek szemlélésében pár órákig gyönyörködött nála, mely idő alatt az öreg kertész — összeszedvén minden kertészi művészségét s ügyességét — nevezetesebb szegfűiből egy bokrétát kötött a nádor számára, melyet midőn annak átnyújta, 300 ezüst forintokat kapott jutalomul Őfelségétől.

Azon nevezetes szegfűi közül tehát ajándékozott Miller nekem is 20 darab bujtásokat egy kis, fenyődeszkából készült ládácskába ültetve. Minő öröm, minő kincs volt az nekem! Alig hozatám haza a kertésztől dicső ajándékomat, pár napok múlva a kedvező tavaszi idő kicsalá, s teteté velem szegfűimet a kiskertbe. Addig is míg virágedényeket szerzek — gondolám magamban — melyekbe majd egyenként ültetendem szegfűimet, jó lesz őket a kellemes ta106 Miller [Müller] nevét a francia kertészetben való jártasságáért kaphatta.

107 négyszázra vagy négyszázötvenre

108 József nádor (1776-1847) valóban megfordult Füreden, ugyanis felesége, Mária Dorottya főhercegnő 1821-ben és 1824-ben is itt gyógyíttatta magát. ORZOVENSZKY 1863. 55. Látogatásának köszönhetően „divatba jött” a fürdő. A nádor az ország ékességének (ornamentum regni Hungáriáé) nevezte Füredet, amit a fürdőhelyi propaganda messzemenően kiaknázott. MISKOLCZY 1837. 6. A korabeli fürdőéletről ANTALFFY 1983.47-78.