Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
I. Pápa a reformkorban
54 Pápa a reformkorban A földművelésnek eggyik főtényező és kellék a’ jó vonós marha, melly a jól megterhelt szekeret és a’ mely szántást is megbíija, azért szükséges, hogy a’ város olly ökröket szerezzen, melly keverő és vető szántásra kettősben is az ekét elbírja; azon kell pedig lenni, hogy a’ jó ökör jó tartásban is legyen, hogy jó maradhasson. A tartás kétféle, téli és nyári; azért, ha nincs a városnak jó ökörmezője, hol bőven terem a’ fű, akkor szükséges takarmányt vetni; mellyen az ökör jól élhessen. Ezen takarmány lehet különféle, ú[gy] m[int] lucerna, lóhere, vetett kukorica, bükköny, zab, ’s több afféle. A lucerna, kiváltképp a lóhere etetésiénél nagy vigyázat kell, és ezt csak úgy lehet etetni, ha az szalmával ös[s]ze kevertetik, vagy előre megszáradt és mivel még most a városnak árpa és zabszalmája nincsen, de a’ lucernása is kevés, azért javaslom a sűrű kukoricavetést, melly hogy jó legyen, a földet meg kell a’ télen, jó vastagon trágyázni, ’s tavasszal alája szántani. Ezen takarmánnyal a’ marha hamar jól lakik és ha előbb lekaszáltatik, mint címerét hán[n]ya, többször is meg lehet kaszálni és ha az ökör megenni nem győzi, le lehet, sőt, le kell kaszálni és megszárítani. A lucernatermesztéshez igen erősen trágyázott tiszta és porhanyó föld kívántatik, azért a földet már ősszel lehető méllyen fel kell szántani, tavasszal ismét vagy legalább megfogasolni, ha pedig még hantos, a hantokat ös[s]ze is töretni és meghengerezni. Sz[en]t György nap hetében pedig elvetni előbb árpával, ’s utána lucernával; legcélszerűbb, ha előtte való évben a’ föld igen vastagon megtrágyáztatik, burgonyával elrakatik, 3-szor megkapáltatik a burgonya kiszedése után ősszel méllyen felszántatik, tavasszal korán felke- vertetik, április közepe táján megfogasoltatik, ’s vége felé újra felszántatik és úgy elvettetik. A téli takarmány fő táplálója a’ marhának, s azért a gazdának testestől- lelkestől azon kell iparkodni, hogy jó és egésséges takarmányt gyűjthessen, törvényének tartsa a’ füvet akkor kaszáltatni, mikor virágzik; mert ekkor bír legtöbb táperővel, ’s ha virágzás előtt kaszáltatik, akkor még éretlen, ’s gyenge szénát ád inkább, sarjához hasonlót, ha pedig akkor kaszáltatik, mikor kivirágzott, akkor a szalmához hasonló. A lucernát, bükkönyt szinte virágzáskor kell lekaszáltatni. A téli etetésnél sohasem kell megengedni, hogy a’ marha elébe egyszerre sok takarmányt vessenek, mert ha egyszer a marhát a takarmány megfújta,>47 azután enni nem szereti, és így csak a sok izéket1«8 készíti, ami a gazdának káros. Úgy kell tehát etetni, hogy a’ takarmányból többször kell a’ marha elébe vetni és itatás után is inkább a jobbat, ha van, mint itatás előtt; az okos gazda mindég tavaszra hagyja a legjobb takarmányát, és télen az erős hidegekben kell adni a’ legalábbvalót. Arra is kell igen vigyázni, kivált szarvas marháknál, mellyeken pakrócot viselni nem szoktunk, hogy télen által az istálló inkább hideg, mint meleg, mert a hideg istálló szarvasmarháknál nyavalyát nem okozott. Ellenkezőleg U7 felpuffasztotta '«8 ürüléket
