Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
II. Pápa a polgári átalakulás küszöbén
II. Pápa a polgári átalakulás küszöbén 105 elitáknak Pápa városábani csődülését erélyes rendszabályokkal gátolni, a’ lakhatási engedély nélkül betódultakat pedig minél elébb eltávolítani ugyancsak vélem együtt törekedjenek, szóval kötelességünkké tétetett felfogásom szerént, hogy mi egyetértőleg és összevetett vállakkal a’ város némely keresztény lakosi körül mutatkozó nyugtalanságot elhárítani igyekezzünk a’ jogtalanul körünkbe szállott zsidók kiutasításával. Hivatalosan jelentem annak okáért, hogy megbízásunk következtében mi haladék nélkül intézkedtünk, és eljárásunkróli számolásunk is, mellyel a’ tisztelt választmánynak tartozunk, nem hanyagságból maradt a’ mai napra, hanem azért i-[sz]ör, mivel munkánk befejezése után Ziska József, és Willax Antal urak Pápáról tüstént eltávoztak, másodszor azért, mert eljárásunk folyamát valamint szinte ennek eredményét is a’ város nagyszámú és előkelő képviselőivel egész őszinteséggel közöltem, tudattam, általuk közönségessé tettem, és azután hittem, hogy így az ügy nem sürgős helyhezetében azt, a’ mit hárman tettünk, magam jelenteni nem leszek kényszerülve. Azonban, máskép [pen] történt, mint én hittem. Két kiküldött társaim még máig sem érkeztek meg, az eljárás eránt pedig, mint tapasztalnom kellett, itt-ott már aggodalom mutatkozik. Ezennel nyilvánítom tehát magam, hogy az ./. alatt ide csatolt összeírást vettük fel legelsőben Könnye Ferenc városi főjegyző úr, a’ zsidó község jegyzője és Fischer Márk zsidó elöljáró jelenlétekben, ’s a’ kiket ezek nem ismertek, és a’ kikről ezek nekünk felvilágosítást adni nem tudtak, azon zsidókat mind fejenként vontuk feleletre, és tisztára jöttünk csakhamar annyiban, hogy a’ 96 följegyzett vagy összeírt zsidóknak (incolatusaj'S2 lakhatási szabadalma nincs, és láttuk, hogy a’ végzés szó szerénti értelmében 416 lélekből álló zsidónak Pápáról menni kellene. Akkor azután, midőn ezt láttuk, figyelembe vettük a’ kötelességet, mellyel tartozunk a’ határozatnak; figyelembe vettük a’ város némely lakos[a]inak nyugtalanságát; de figyelem nélkül nem hagyhattuk intézkedésünknél az ápril[is] 3-án k[elt] minis[z]teri levelet is, melly nyilván parancsolja, hogy az ország határain belöl lakó zsidók itt békén kereset módjaik gyakorlatában hagyassanak; ’s minthogy nem végrehajtásképpen], hanem csak minket terhelhető intézkedésre volt kiküldetésünk, a’ törvények szelleménél, a’ sűrűn érkező, ’s mindég csendet, békét kívánó minis[z]teri rendeletek tartalmánál, és korszerű önmeggyőződésü[n]knél fogva, jónak mi nem találtuk az itt incolatus nélkül lakó zsidókat rögtönözve kipusztítani, mert, hittük ugyan, hogy ezek eltávoztatásával a’ város nehány nyugtalankodó lakosit lecsendesítenénk egy rövid időre, de átláttuk, más oldalról, hogy az ide bárki elnézése mellett évek előtt letelepedett sereg zsidó mostani útnak indításával, akkor történendő kiűzésével, midőn ezeknek máshoni befogadása tiltatik, a’ legbizonyosabb zavar idéznék elő. ‘32 incolatus (latin) = lakhatási jog
