Acta Papensia 2023. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 23. évfolyam (Pápa, 2023)
2023 / 1-2. szám
s Szemle s-Acta Papensxa XXIII (2023) 1-2. SZÁM várispánság- és zsupánság-adományozást végig tárgyalja, végeredményben a töredékére csökkentve a listát. A pozsegai ispánság katonai és térítési szempontokkal indokolt, Ugrin kalocsai érseknek való pénz és egy cserebirtok ellenében történő adományozása a szerző szerint „inkább birtokcsere volt, mint adomány”. Az olvasóban mégis felmerül, hogy vizsgálata tárgya iránti túlzó rokonszenvének köszönhető az, hogy Zsoldos nem számítja a várispánság-adományok közé (90-91.). Nagyon meggyőző, egyben a kötet egyik leginkább nehezen kifejthető eredménye, amelyet a szerző csaknem 20 oldalon taglal (93-111.) a király által 1217- ben végrehajtott politikai fordulatról; János esztergomi érsekkel való kibékülésről, valamint az ezzel összefüggő, a királyi birtokadományozás terén bekövetkezett finomhangolásról. Utóbbi lényege, hogy több egyházi és kevesebb bárói hivatalt betöltő kedvezményezett tűnik fel a forrásokban, korlátok közé szorul a birtokok más jövedelmekkel, jogokkal, vagy kiváltságokkal együtt történő eladományozása, udvamokföldeket ekkortól nem adományoz el. Sőt, megkezdődik a korábbi ilyen jellegű adományok visszavétele, belekezd a bizonytalan jogi állapotú várföldek és vámépek helyzetének az egész 1220-as években tapasztalható rendezésébe, s mindezzel összefüggésben megjelenik az új udvari méltóságok újfajta javadalmazása (stipendium). II. 2. Az új intézkedések második eleme, a királyi szerviensek kapcsán a szerző több nagy nevű előd - Erdélyi László, Váczy Péter, Mályusz Elemér és Bolla Ilona munkásságára épít. Meghaladja azonban eredményeiket annyiban, hogy a szerviensek társadalmi rétegének kialakulását éppenséggel II. András korára teszi, ráadásul kimondott társadalompolitikai szándékot tulajdonítva az új intézkedéseknek (112-118.). A szerviensek elkülönülését vagy elkülönítését szolgáló sajátos jogai (hogy királyi zászló alatt harcolnak, támadó háborúba nem kötelesek vonulni, mentesülnek az ispánok bírói jogköre alól) ugyan eddig is ismertek voltak, az ezzel kapcsolatos események kronológiájának és ok-okozati viszonyainak tisztázása azonban a szerző saját eredménye, a jogállás három alapvető eleme az alaposabb megvilágítás céljából pedig több rétegben is előkerül a történészi elbeszélés során. A királyi ifjak kapcsán a szerző - részben logikusan következtetve abból, hogy a szerviensek társadalmi kategóriája új ebben a korban, ami szükségképpen katonai reformot is eredményezett, és nem fordítva, mint azt a régebbi kutatás vélte - egy új hadszervezeti jelenségre is felhívja a figyelmet (118-123.). A iuvenes regis szerepe ekkortól megváltozik, és a szerviensek alkotta királyi csapattestek élén találjuk őket a különböző hadjáratokban, ami korántsem feleltethető meg elődeik megelőző korszakokban olykor felbukkanó testőri jellegű katonai szolgálatának. Ezzel II. András pusztán a logisztikai korlátok által determináltan - tehát a megyei szervezeti szint közbejötté nélkül - vehette igénybe szerviensei katonai szolgálatait, ami persze a királyi kincstár számára 199
