Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 1-2. szám

-H Műhely =­Acta Papensia XXII (2022) 1-2. SZÁM településszerkezetét és szőlőinek bőségét: „Rendetlen tömött utszái, szoros ud­varai vágynak. Szőleje felette sok, de erdeje kevés...” Vörösberényben a szőlőket és forrásokat emelte ki: „Veres-Berénynek, úgy szóllván, harmada határja szőlőből áll, mellyek a Balatonra néznek, és igen jók... Forrásai Sz. K. Szabadja felől igen gyönyörűségesek... és olly bőv vízüek, hogy felbuzgásukhoz nem messze, mindjárt egy malmot, a helységben ismét másikat hajtanak...” Alsóörsnek, Lovasnak, Paloznaknak, Kövesdnek a fekvését emelte ki, Arács­­nak pedig szőlőbeli épületeit: „...sok uraságok bírnak szőlőket, mellyeken igen tsinos épületjeik vágynak, mellyekben Füredi mulatások alatt lakoznak...” A füredi arany színű erős borok és a savanyúvíz különösen megragadta figyel­mét. Tihany épületeiről negatív véleménnyel volt: „Tihannak épületjei igen együgyüek, sfeküsznek hegy oldalban...” - viszont külön figyelmet fordított a révre: „A sziget déli részén van egy révház, honnan a sajka által és viszsza szokta szállítania Somogyba, és onnan ide, által menni és viszsza jőni szándé­kozókat...” Megragadta figyelmét a kővágóörsi rév is, amellyel rávilágított a cserekereskedelem gyakorlatára: „...a Kővágó-Örsi Rév is, honnan a sajka Bog­lárra jár által. Itt a gabonából gyakorta megszűkülő Balatonmellékiek számára van épülve egy igen derék magház, melly Somogybái általszállíttatott minden némű eleséggel töltetik meg...” Munkájában a táj és a néprajzi sajátosságok mindig a település lakóival együtt jelennek meg, jellemezve az adott községek lakosságát is. Ő ugyancsak kiemelte a Balaton-felvidéki kiváló borokat, az itt élők különösen szíves ven­dégszeretetét: „Ami illeti a Balaton melléki lakosokat: talám az egész világon sintsenek olly jószívű, adakozásra hajlandó, és barátságos emberek, mint ezek. Itt a szőlőhegyen ha valaki keresztül megyen, és az ő szollások szerént lyukas pintzét (kinyílt ajtajút) lát, és hívatlan is bé nem tér, azért dorgálást, pironga­­tást, és szemrehányást nyer...”, de szólt nyelvjárásukról, viseletűkről, szokása­ikról. Bemutatta a pinceszereket, az asszonyfarsangot. Mindkettő szorosan ösz­­szefüggött az itt élők gazdálkodásával, megélhetésük fő forrásával, a szőlő - és bortermeléssel.7 Alapos megfigyelő volt, bár a jelenségek okait nem vizsgálta, de ez nem róható fel neki. Vitathatatlan, hogy jól használható forrást adott a kései kutatók kezébe. 7 OLÁH 1834. 60., 63-65., 67., 68., 71., 73-74., 76-79., 84-87., 94-95. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom