Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)
2022 / 1-2. szám
-= MŰHELY s-Acta Papensia XXII (2022) 1-2. SZÁM A szőlő, a bor, a Balaton vize és a szőlőbeli épületek, a borházak ragadták meg Édes János figyelmét, aki Utazás a ’ Magyarhon ’ szebb vidékein címmel a Társalkodó 1839. évfolyamának VIII. számától adta közre több részletben útirajzát.8 Horváth Bálint bencés szerzetes munkája ugyan útikönyv, de figyelmet érdemelnek a népéletre vonatkozó megfigyelései is. A munka 1848-ban jelent meg. Az utazónak szolgáló adatokon kívül a községek földrajzi elhelyezkedésére, a lakosság vallási megoszlására, megélhetésének forrásaira, gazdálkodásának jellemzőire is kitért. Mindezeken túl folklór adatokat, jelesen történeti mondákat is megörökített, így a Csúcs-hegyről, a Nyársas-hegy eredetéről. Történeti adatok gazdagsága jellemzi a munkáját.9 1885-ben a Magyar Földrajzi Társaság felolvasó ülésén hangzott el Czirbusz Géza dolgozata A Balaton-mellyéki nép életéből címmel, amelyben a tó rövid földrajzi ismertetését követően részletes népjellemzést adott, amelynek során a települések szerkezetét, a lakosság antropológiai és lélektani jellemzőit mutatta be; „Mindkét nem eleven eszű, tréfára, élezre minden perezben kész, dalolni szerető, tehát vérmes nép. Legényi hősködések kivált újbor idején bizony sokszor fölzavarják a falusi élet csöndjét. Amilyjámbor, epedő tud lenni a szerelemért esdeklő, oly hirtelen haragú a megsértett, vagy csalódott fél.” Aprólékosan foglalkozott az itt élők megélhetési forrásaival, gazdálkodásával, tárgyi kultúrájának némely sajátosságaival: „A nép foglalkozása földművelés kivált a szőlőművelés s a balatoni halászat. Tavasszal tehát a szőlőkben találjuk a balatonvidéki népet; a nyitás, kötés, sarabolás, homlítás elég tennivalót ad nyár derekáig. Azután a fiatalja elszegődik napszámba, ha magának nincs elég mívelni való földje. Különösen eljárnak Somogyba...” Egyetlen utazó figyelmét sem kerülte el a Balaton-melléki szüret, azonban valamennyien más megközelítésben írták le. Czirbusz Géza különös megjelenítő erővel mutatta be: „Ősszel a szüretelés folyik hegyen-völgyön. Két hétig valóságos izgalomban van a partmenti lakosság. A szedőlányok dalai, a csöbörhordó legények dévaj tréfái, a hordós szekerek örökös sürgés-forgása zajossá teszi a nappalt; az esti tüzek fellobbanó pattogó lángja, dal és kaczaj, muzsikaszó és pisztolydurrogatás az éjjelt. ” Nem kerülte el figyelmét a borral való kereskedés sem, amely nagyban hozzájárult az itt élők megélhetési forrásaihoz: „Késő ősszel azután hosszú 8 ÉDES 1839. 9 HORVÁTH 1848. ^ 6
