Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 1-2. szám

-s Műhely s-Acta Papensiaxxii (2022) 1-2. SZÁM

Pjotrlvanovics Keppen ukrán jogász, geológus 1822-ben Krakkó és Bécs után jutott el hazánkba. Útját követően részletes beszámolót készített, alaposan utánajárva statisztikai és a történeti adatoknak, sőt, igyekezett megismerni a magyar nyelvet is. Útirajza rendkívüli alaposságról tanúskodik. Eljutott a Balaton partjára, ahol az északi part vulkanikus tevékenységéről szólva az egyéb sajátosságokra (növénytakaró, állatvilág), természeti gazdagságra ugyancsak kitért. Elragadtatással szólt a partvidék elbűvölő szépségéről, valamint a helyiek szívből jövő vendégszeretetéről. Megfordult a Szent György-hegyen, Csobáncon, Gulácson, Szigligeten, de eljutott Kővágóörsre, Kékkútra, Salföldre, Köveskálra, Vérkútra (Zánka), Aszófőre és Tihanyba is. Itt lehetővé tették kísérői a visszhang tanulmányozását. Tudományos megfigyelésein túl felfigyelt a szőlőskertekre, borospincékre, külön kiemelve a badacsonyi bort, amelynek sajátosságait hozzáértésről tanúskodva, szakszerűen írta le.29

Az angol John Paget 1839-ben utazta végig Magyarországot és Erdélyt. Ezalkalommal kereste fel a Balaton-felvidéket is, ahol több napig Füreden és Tihanyban tartózkodott. Élményei, amelyek könyvében napvilágot láttak, azért különösen érdekesek, mert a földművelő népesség mellet a nemességről is találó képet rajzolt. Kiváló leírást olvashatunk a gabona nyomtatásáról: „...régi szokás szerint ökrökkel vagy lovakkal nyomtatják a gabonát... Többnyire a szabad ég alatt hajtják ezt végre, ahol a gabonát learatják. Egy darabon a földet addig egyengetik, amíg egészen kemény nem lesz: ez a „szérűskert”. Ezután a gabonát szétterítik rajta, egy fiú, hosszú nyelű ostorral a kezében, középre áll, s körbe hajtja az állatokat, míg az egészet kellőképpen ki nem csépelték...”30, az itt élők táplálkozásáról: „Úgy látszik, a Balaton halkészlete kifogyhatatlan, s rengetegféle hal él benne... Kettőkor ültünk asztalhoz, Magyarországon ez a szokásos ebédidő, az étel pedig ugyancsak magyar szokás szerint, igen bőséges, s rendkívül jóízű volt...”31. Szót ejtett a lakáskultúráról, valamint az uraságnál hivatalt viselő kocsisok ruházatáról, viselkedésérő: „A kocsisok öltözetét, természetesen a szolgákéról beszélek, egészen különösnek találtuk: többnyire mocskos huszáregyenruhát hordanak, nyáron azonban kibújnak a mentéjükből, s panyókára vetve viselik, aztán hesseni csizmát és sarkantyút, fejükön

TARDY 1988.172-175.

3° PAGET 1839/1987.100.

31 PAGET 1839/1987.104.

14