Acta Papensia 2021. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 21. évfolyam (Pápa, 2021)
2021 / 1-2 szám
Műhely s-Acta Papensia XXI (2021) 1-2. SZÁM perekben viszont azt figyelhetjük meg, hogy az összesen kilenc esetből hatban zsidók próbálkoztak adósuk kárára gyarapodni, míg ugyanezt keresztények csak háromszor kísérelték meg. Bár ebben az esetben a Weber és Sombart által megrajzolt kép tárul elénk, vagyis, hogy (inkább) a zsidó hitelező próbál nyerészkedni a keresztény adóson, azonban ismét fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy mennyire kevés esetről van szó, vagyis egy ilyen következtetés egyrészt bizonytalan érvényességű, másrészt biztosan állíthatom, hogy az ilyen üzleti viselkedés a zsidó hitelezők körében is roppant ritka volt, még akkor is, ha a keresztények között még ennél is ritkább. Eddig tehát a zsidók pária sorsából következő kettős gazdasági morálját nem sikerült igazolnunk Pápán, ahol viszont sikerült igazolnunk valamit, ott épp azt találtuk, hogy semmi ilyesmi nem létezett. A bírósági jegyzőkönyvekből ezenfelül kiolvasható még néhány információ, amit tájékoztatást adhat a minket érdeklő kérdésről. A következő ötletem az volt, hogy talán a hitelkamatok mértékéből kiderülhet valami a felek üzleti módszereit illetően. Vajon Sombart és Weber uzsorását kell látnunk a XIX. század első felének pápai zsidóiban, vagy semmi ilyesmiről nincsen szó — nem Stern Ármin előképei árasztották el a bírósági iratokat. A perek kapcsán többször is említést tesznek kamatokról, hol csak általánosságban, a „törvényes kamat” kifejezéssel, hol számszerűsítve. Utóbbiak között azonban nem találunk a megengedett maximális, 6%-os kamatnál magasabbat; alacsonyabbat is csak két esetben. A pápai hitelpiacon tehát nem találunk uzsorának minősülő kamatszedést — legalábbis ilyen esetek nem kerültek a bíróság elé. Végül kísérletet tettem azon esetek összegyűjtésére is, ahol a felperesek a bíróságtól kérték az alperes vagyonának összeírását, hogy így biztosítsák a követelés teljesítését. Feltételezhetjük, hogy ha zsidó felperesek valóban máshogy viselkedtek keresztény adósaikkal, mint az izraelitákkal, kevésbé bíztak bennük, mint a zsidókban, akkor a nem zsidók esetében kellett gyakrabban kérniük a vagyonösszeírást, tőlük kellett volna nagyobb biztosítékot követelniük. Harminckét ilyen esetet tudtam összegyűjteni. Ha az összes ügy felekezeti megoszlásával összevetjük a vagyonösszeírást említőket, a következőket láthatjuk.- 68 ^
