Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-s Szemle =Acta Papensia xx (2020) 3-4. szám meghatározhatta a város fejlődését. A technikai szerkesztés, a borító és a látványos térképek Kovács Alex gondos munkáját dicsérik. A tartalomjegyzékből és a Bevezető soraiból kiderül, hogy a monográfia két fő részből áll: az első két fejezet, az 1848-ig tartó rész Jakab Réka, a harmadik fejezet az 1849-től az 1930-as évekig tartó áttekintés Kákonyi Anna, az 1938-tól napjainkig tartó negyedik fejezet a két szerző közös munkája. A feldolgozást a kötet kiadását támogató és a város történetét részben maghatározó Váradi (Weisz) család rövid története (291-295.), a Melléklet, a Függelék, a rövidítés- és forrásjegyzék, valamint a bibliográfia zárja. A gyors keresést a névmutató teszi lehetővé. A Mellékletben a zsidó község elöljáróinak és alkalmazottainak névsora 1850-ig olvasható - ezt célszerű lett volna Kun könyve és némi kutatás segítségével 1944-ig kiegészíteni, így az archontológia teljessé vált volna. A családtörténeti kutatást is segítik a különféle összeírások (1818, 1848, 1850, 1857, 1939) adatsorai, a Horthy utcai gettó és a munkaszolgálatosok névsorai (1944) - ez az adatállomány az utolsó pillanatfelvétel a veszprémi zsidó közösség végső pusztulása előtt. (Az 1944. évi koncentrációs táborokba szállítás nem csak a veszprémi, hanem a magyar vidéki zsidóság szinte teljes megsemmisítését jelentette.) A Függelék a XVIII. század végi zsidóbíró-választási per anyagát - ítéletét és mellékleteit, összesen 45 magyar, latin és német nyelvű dokumentumot - tartalmazza (407-462). Ezt és a kutatás során összegyűjtött többi forrást érdemes lett volna külön kötetben megjelentetni. A szerzők a veszprémi születésű Schweitzer József főrabbi fiát, dr. Schweitzer Gábor alkotmányjogászt, jogtörténészt kérték fel Ajánlás megírására, aki többek közt arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyarországi zsidó történetírás kezdeti szakaszában a hitközség-történetre fókuszált, mára azonban a „komplexebb, regionális és országos gazdaság-, társadalom-, politika-, és művelődéstörténeti összefüggései” is előtérbe kerültek. Kiemeli azt is, hogy a korlátozott autonómiával bíró zsidó község a földesúri védelemnek köszönhette létét, a polgárosodás során előbb tágult, majd - a politikai antiszemitizmus megjelenésével és erősödésével - fokozatosan szűkült e társadalmi csoport mozgástere. „A veszprémi zsidóság sorsa az 1944 tavaszán-nyarán bekövetkezett gettóba zárással, majd deportálással pecsételődött meg” (10.). A könyv olvasói számára már a kezdet kezdetén világossá válik, hogy a szerzők kutatását megnehezítette, hogy a hitközség irattára, továbbá a zsidóság tárgyi hagyatéka is jórészt megsemisült 1944-ben. Szerencsére több kutató még használni tudta a hitközség iratait: Hochmuth Ábrahám megírta a Chevra Kadisa történetét (1881), Szép Lipót a százéves hitközségi iskola történénetét (1905)1, dr. Kun Lajos főrabbi A veszprémi zsidóság múltja és jelene c. mono1 SZÉP Lipót: A veszprémi izraelita hitközség iskolájának története (1805-1905). Veszprém, 1905. (A kötet valószínűleg figyelmetlenségből nem került be a bibliográfiába.)-S 416 3-
