Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 3-4. szám

s Szemle =Acta Papensia xx (2020) 3-4. szám

gráfiáját (1932). Az ő kutatásaikat levéltári források alapján napjainkig Szendi Attila, Nagy Dóra szakdolgozata és Mezei Zoltán József deportálással kapcsolatos kutatásai egészítették ki. E dolgozatok A zsidóság szerepe Veszprém polgárosodásában c. kötetben (2002) olvashatók. Ezeken kívül a veszprémi várostörténeti, helytörténeti kutatók (Gy. Lovassy Klára, Hogya György, Hudi József, Márkusné Vörös Hajnalka, Molnár Jánosné, Nagy Balázs, Nagy László, Nagybákay Péter, Lichtneckert András, Rainer Pál, Tóth Szilárd, V. Fodor Zsuzsa, Véghely Dezső, Veress D. Csaba) munkáit is fölhasználták. A helytörténeti irodalomból kimaradt Szegleti Ildikó nyomdászattörténeti kötete, az országosból Komoróczy Géza monográfiájának II. kötete, hogy csak a legfontosabbakat említsük.2

Jakab Réka a gazdag szakirodalom mellett főként az uradalmi, városi, vármegyei, az országos (helytartótanácsi) levéltári források és az 1848. évi országos zsidóösszeírás alapján tárta fel a veszprémi zsidóság 1848 előtti történetét. Munkája újdonsága, hogy a közösséget nem önmagában, hanem tágabb kontextusban, regionális gazdasági-társadalmi beágyazottságában, kritikai szemlélettel és összehasonlító módszerrel vizsgálja. Ezt annál inkább megtehette, mert előzőleg nemcsak a pápai zsidó község 1848 előtti gazdaság- és társadalomtörténetét írta meg (2014), hanem a veszprémi püspöki és káptalani birtokon birtokokon élő zsidóság szerepével is foglalkozott. Elemzéseiben a népesebb és mintaként szolgáló pápai közösség rendszeresen feltűnik. (A további kutatásnak a veszprémi püspöki városok - Sümeg, Tapolca - zsidóságával is foglalkoznia kellene.)

Az első fejezetben bemutatja a zsidóság dunántúli letelepedéséne folyamatát, a befogadó mezővárost (jogállását, polgári és nemesi önkormányzatát), bíráskodási, adózási-tulajdonszerzési viszonyait, majd a zsidóság betelepülését, terheit, a földesúri joghatóságot, a népesség alakulását, megélhetési forrásait (kereskedelem, ipar, uradalmi haszonvételek). Részletesen elemzi az 1848-as összeírást, bemutatja a községi intézményeket (zsinagóga, fürdő és ispotály, iskola, temetők), a zsidó község jogállását, szervezetét, választott elöljáróit és fizetett alkalmazottait. A főfejezetek alfejezetekre, azok újabb alfejezetekre tördelése meglehetősen próbára teszi az olvasó figyelmét; mondhatni, az összkép csak a teljes szövegkorpusz elolvasása után áll össze. A zsidó községgel csak a második főfejezet végén ismerkedünk meg. Mivel a forrásbázis azonos, elkerülhetetlen az ismétlődés. (Kákonyi hitközség-bemutatása ezzel szemben vázlatosabb, a hangsúly a zsidók gazdasági és társadalmi-kulturális szerepének bemutatásán van.)

2 SZEGLETI Ildikó: Veszprém megye nyomdászata 1860-1920. Veszprém, 1978. (Közművelődési Kiskönyvtár, 3.). KOMORÓCZY Géza: A zsidók története Magyarországon II. 1849-től a jelenkorig. Pozsony, Kalligram, 2012.- 417 =-