Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 3-4. szám

-s Kisebb közlemények s-Acta Papensia xx (2020) 3-4. SZÁM

évente több alkalommal gyűlést tartottak, ahol az időszerű ügyekről döntöttek. Az erdőhasználat különböző formáit (legeltetést, idénymunkát, a vadon élő növények, gyümölcsök gyűjtését) is tárgyalja a szerző. Az itt tartott majálisok új szokásként értelmezhetők.

A kötet egyik legtekintélyesebb fejezete a szőlővel kapcsolatos jogszokásokat, jogviszonyokat tárja fel és elemzi. A bevezető részben bemutatja, hogyan szerepelt a szőlő és a bor a különböző honismereti, néprajzi leírásokban a XVIII. századtól a XX. század első feléig. Az elődök fontos adatokat szolgáltattak a tájról, a szőlőtermesztés-borgazdálkodás meghatározó szerepéről, a különböző népszokásokról. Ezután a szőlővel kapcsolatos jogviszonyokat tárgyalja. A feudalizmus korában három tulajdonlási forma létezett: saját tulajdonú, úrbéres jogállású, valamint dézsmás vagy hegyvámos szőlő, amely után a birtokos tizedet vagy hegyvámot fizetett a tulajdonosnak. A feudalizmus megszűnése után az úrbéres szőlők a jobbágyok tulajdonába kerültek, de a bordézsma nem szűnt meg, a területet megegyezéssel megállapított összeggel kellett megváltania a használónak. Mindez új helyzetet teremtett, amely a szakszerűbb szőlőtelepítést és szőlőművelést segítette elő. A polgári kor szabad földbirtokforgalma révén mindenkinek lehetőséget biztosított szőlőterület vásárlására. A szerző részletesen bemutatja a szőlőszerzési jogcímeket és az ezzel kapcsolatos írásbeliséget, az adásvételi formákat és a cserét, a nemesség és polgárság, férfiak és nők öröklési rendjét. Külön foglalkozik a szőlőhöz kapcsolódó jogviszony típusaival, a birtokszerkezet jellemzőivel. Fontos része a fejezetnek a terület- és hígmértékegységek bemutatása és magyarázata. Egy következő részegységben széleskörűen tárja fel a vincellérek személyét, típusait, jogviszonyait, képzettségét, továbbá a helyi sajátosságokat és a népi joggyakorlatot. A munkamegosztásban a vincellér-feleségnek is fontos szerepe volt, aki napszámos vagy szüretelő lehetett.

Egy újabb nagy fejezet a szőlőművelés napszámosaival foglalkozik. A történeti áttekintés után a napszámos jogviszonyait taglalja, és 13 pontban összefoglalja a napszámos munka igénybevételének okait. Ezt követi a jogviszony alanyainak, a jogviszony létrejöttének feltárása, majd rátér a napszámosok jogaira és kötelezettségeire, amelyek rendkívül kemény feltételeket jelentettek akár a summások, akár a hónaposok számára.

A következő három fejezetben a szerző munkajogi kérdésekkel foglalkozik. Megismerjük a gyermekmunka világát (őrzőgyerek, cseregyerek); a szolgák és szolgálók, cselédek jogviszonyait, melyeket országos törvényekkel és

391 =-