Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-s Kisebb közlemények h-Acta Papensia XX (2020) 3-4. SZÁM községek alapszervét, a végrehajtó szervet, az igazgatási feladatokat (bíráskodás, gyámügy, anyakönyvezés, járatlevelek kiadása). Az elöljáróság tagjai voltak: a bíró és helyettese, a négy esküdt (jegyző, pénztárnok, közgyám, orvos); az ő munkájukat segítette a szolgaszemélyzet (a kisbíró és az éjjeli őr), és a szegődményesek (pásztor, csősz). A fejezetből megismerjük a tisztségviselőket, az elöljáróság tagjait, választásuk feltételeit, jogaikat és feladataikat; a kisbíró személyét, kötelességeit, díjazását, továbbá a tűzörségi szolgálatot végző éjjeli őröket, a határ rendjére ügyelő csőszöket. Valamennyien a közrendet és a jogszerű működést szolgálták. A következő négy fejezetet összefoglalóan az együttélés szabályozása és szabályai címmel illethetnénk, hisz a faluközösségi együttélés minden területének jogi szabályozására, a normasértésekre is kitér. Részletes információkat nyerünk a kerítések és kapuk fajtáiról és funkcióikról, a határjelekről, úthasználatról, a rúdkieresztés szolgalmi jogáról, az ablakjogról, a bel- és kültelek használatáról, a szomszédsági szabályokról, a tulajdonjelekről és tulajdonjegyekről, a gyakorlatban fölmerülő konfliktusokról. Külön fejezet foglalkozik a kutakkal, a hozzájuk fűződő jogokkal, kötelezettségekkel, jogszokásokkal (pl. ledolgozás), bizonyítva, hogy a rendezett kúthasználat 1945 után kezdett szétzilálódni. Kiemeli, hogy a közös használatú kutak fontos szerepet töltöttek be a társadalmi érintkezésben. Találkozási hellyé váltak, ami 1945 után lassan elenyészett. Az együttélés rendjében fontos szerepet játszottak a tilalmasok (pl. legeltetésben), ahová csak a jogosultak léphettek be. A tilosban legeltetőket, a terménylopást a károkozás nagysága szerint különböző módon (pénzbírság, zálogolás, stb.) szankcionálták. A tilosban való garázdaságot elzárással is büntethették. A jogesetek közé tartozott a kártételek természetben való kiegyenlítése, a csősszel szembeni bosszú, és a törvényen kívüli megoldások széles skálája. A szerző önálló fejezetet szentelt a különböző szervezeteknek, köztük a XIX. századi szentbékállai erdőközösségnek, amelyben a korábbi közös földtulajdon jellemzői fedezhetők fel. 16 személy megvásárolt az Esterházy családtól 21,5 kh erdőt, kisebb szőlővel, szántóval, két belterületi ingatlannal. Ez volt az osztatlan, közös tulajdonú Gróferdő, amelynek javaiból, továbbá az ingatlanok értékesítéséből, bérbeadásából a tulajdonosok tulajdoni hányaduk arányában részesedtek és járultak hozzá a közös költségekhez. Az erdőközösség élén a gondnok vagy elnök állt, aki ugyanazt a funkciót látta el, mint a közbirtokossági és úrbéri erdőbirtokosságok bírája. Az erdőbirtokosságok erdőőrt alkalmaztak, 390
