Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 3-4. szám
-= Kisebb közlemények =Acta Papensia xx (2020) 3-4. szám valamint az alsófokú bíráskodásban, a büntetések végrehajtásában. A nemesi közbirtokosság autonómiáját 11 pontból álló rendtartás (statutum) is kifejezte. A közbirtokosság differenciált szervezetet alakított ki: a testületi szervek hozták a döntéseket, melyet a tisztségviselők hajtottak végre. A közösségnek voltak alkalmazottai és szegődményesei. Saját belügyeiben határozatot, végzést hozott, melyeket végrehajtatott. Mindezeken túl gondoskodott a közrend és közbiztonság fenntartásáról, a magántulajdon védelméről, a tűzrendészetről és tűzmegelőzésről, az idegenrendészetről (megtelepedés), továbbá a mezőgazdaság, az állattartás szabályozásáról, döntött a hasznokról, a haszonvételekről, a karbantartásról és költségeiről, a helyi igazságszolgáltatásról, a kihágások büntetéséről, gondoskodott az utakról, hidakról, de nem szedhetett adót. Kóvágóörsön a térség legjelentősebb zsidó közössége élt. Hitközségük 1778- ban jött létre. 1820-ban már temetkezési egyletük, 1838-ban nőegyletük, 1860- ban pedig népiskolájuk volt. Az elemzésből kitűnik, hogy a különleges jogállású zsidók a letelepedési engedélyért fizettek a közbirtokosságoknak; a temetőért, a zsinagógáért, a rabbi lakásáért pedig bérleti díjjal tartoztak. Megélhetési forrásuk a különféle haszonvételi jogok (pl. kocsmáltatás, húsmérés, vásártartás, stb.) bérbe vétele volt.. Keresztények és zsidók egyaránt megtalálhatók az italmérést bérlők között. A tagolt zsidó és keresztény közösség közötti együttélést a közbirtokosság részletesen szabályozta. A zsidókat hivatalosan saját bírájuk képviselte. Magánjogi szempontból kiemelendő, hogy a temető, a zsinagóga telke a közbirtokosság tulajdonát képezte, míg az épületek, sírjelek a zsidó közösségé voltak. A következő nagy fejezet témája az önkormányzó közösség, amelyet statútumok, rendtartások, rendszabályok, falutörvények segítségével ismerhetünk meg. A Káli-medence kurialista falvaiban a gondolkodást a nemesi származás tudata, az erre épülő öntudat, a helyi jogi normák alkotása és alkalmazása határozta meg. A jogtudományi vélemények áttekintését követően a szerző a különböző időpontból (1789,1817,1835) származó, közgyűlés által elfogadott rendtartásokat (statútumokat) elemzi, melyekből világos képet alkothatunk az önkormányzat működéséről, jogköréről, a tisztségviselők választási módjáról, feladatairól, a közjövedelmek felosztásáról, a bíráskodásról, a közbirtokosságok együttműködéséről, a közrend fenntartásáról. A statútumokban a nemesi szabadság öltött testet. Külön fejezet foglalkozik a polgári kor közösségeinek tisztségviselőivel (bíró, kisbíró, éjjeli őr, csősz). Mindenekelőtt a községi törvényeket elemzi, a ■= 389 s-
