Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-s Műhely s-Acta Papensia xx (2020) X-2. SZÁM szegény”.127 Ferenc, először szembesülve a gazdálkodás hétköznapi gondjaival, a következő hónapban írta pesti barátjának, Vörösmarty Mihálynak a következőket: „minekutána testvérem megyénk által mint követ az országgyűlésére küldetett, közös gazdaságunk terhe egyedül rajtam fekszik; ez pedig egy a mezei gazdaságban még eddig járatlan kezdőnek idejét mennyire elfoglalja sokféle tárgyaival, felesleges volna bővebben fejtegetnem. Melyhez nálam még az is járul, hogy egyik jószágocskánk lakásomtól távol esvén, annak megtekintése mindenkor hosszabb időt kíván.”128 Deák Antal Pozsonyból, 1826 májusának végén, Oszterhueber József által üzente az öccsének, hogy szerezzen neki pénzt „akár a granariumból, akár a pincéből”, azaz akár a magtárban lévő gabona, akár bor eladásából; rá bízza a döntést, most ő a gazda, „most vakarja ő meg a fejét énérettem, mivel én is eleget vakartam előbb őérette ott is, ahol nem viszketett”.129 Közel fél évvel később, 1826 novemberének elején a pozsonyi zord időjárás és hóesés a kehidai Pap-rét legelőjét (melyet nem engedett tovább használni a Zala folyó áradása) juttatta Deák Antal eszébe, ám a további teendőkre nézve ezúttal sem adott tanácsot, azt teljesen az öccsére bízta: „ez most a Te gondod! Lásd, te mit etetsz, és lássák marháid, mit esznek”!130 Hasonlóképpen járt el Antal, amikor 1826 decemberének elején arra kérte sógorát, mondja meg az öccsének, hogy számára „valamely ártatlan fundust keressen egynéhány száz forintoknak öszvecsinálására”, mert márciusig nem fog kitartani a rendelkezésére álló pénz. „De majd azt kérdi Ferkó öcsém, hogy mi lesz az az ártatlan fundus; már ezt az ő belátására bízom.”131 Deák Antal — amint azt a juhászairól szóló fejezetben már részleteztük — még abban a hónapban arra kérte öccsét, hogy gabona vagy bor eladásával teremtse elő a szükséges pénzt, a gyapjút azonban ne adja el. Mivel azonban Deák Ferenc éppen a gyapjút találta a leginkább pénzzé tehetőnek, bátyja, mérlegelve a körülményeket, 1827 januárjának elején beleegyezett a gyapjú eladásába.132 Deák Antal 1827 januárjában a sógora leveléből értesült róla, hogy öccsének sok költsége volt „a söjtöri robot és só fizetésre” is. „Nem tudom, hogyan segített magán — írta ekkor Oszterhueber Józsefnek —; a bort nem keresik, a 127 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1825. október 9. 7. 128 VÁJOM 17- köt. 103., vö. DEÁK 2001.1. köt. 13. 129 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1826. május 29. 4. 130 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1826. november 8. 8. 131 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1826. december 4. 6. 132 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1827. január 7. 6. p. 35 =-
