Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-s Műhely 3-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM gabonát pedig kár eladni, mert a tavaszra bizonyosan felmegy az ára; de az ember csak ahhoz nyúl, amije van”.133 Deák Ferenc három hónappal később, 1827 áprilisában azt ígérte a bátyjának, hogy a gazdaság felől részletes tudósítást küld majd neki. Antal május elsején öccse nagy kényelmének tulajdonította a beszámoló elmaradását, mert — feltételezése szerint — Ferenc arra számíthatott, hogy bátyja az országgyűlés végeztével hamarosan hazatérhet, és akkor személyesen tájékozódhat a gazdaság állapotáról. Antal is ebben reménykedett, az azonban nagyon érdekelte — mivel szinte egész életében gyomorbajjal küszködött —, hogy Ferenc fogadott-e Kehidára jóravaló gazdaaszszonyt. „Mert megvallom — írta erről sógorának —, hogy a Vica asszonynak, vagy ahhoz hasonló, valamely otromba tudatlan szakácsnénak a főzésére szorulni előttem, kivált mostani gyenge egészségemre nézve, egy, a legkellemetlenebb helyheztetés lenne. Azért, ha még nem volna szakácsnéja, kérlek, mondd meg Klárinak [...], hogy valahol hazamenetelemig egy jó főzőt keressen, és ha mindjárt 20 vagy 30 forinttal többet kellene is fizetni neki, ígérje meg, mert egészségem az első, mely a rossz étkek által hamar megromolhat; de gondolom, talán Ferkó öcsém magát is tekintette, mert velem együtt ő is jobban szereti [...] a jó ebédet, mit a rosszat.”134 Deák Antal 1827 júliusának elején értesült róla, hogy az árvíz Zalában is sok kárt tett, azt azonban még nem tudta, hogy öccse elkezdette-e már a szénakaszálást, vagy, hogy derekán volt-e már az aratásnak, mert korábbi leveleiben lakonikus volt, újabban pedig tökéletesen hallgatott ezekről a gazdasági tárgyakról. Bátyja úgy gondolta, hogy Ferenc a hazamenetelére való várakozással fogja majd menteni szokásos kényelmét, ez a kifogás azonban — vallotta meg Antal a sógorának — őelőtte „mindég csak kopasz mentség marad”.135 Deák Antal az országgyűlés végeztével, 1827. augusztus 20-án érkezett haza Pozsonyból, öccsét azonban nem találta Kehidán. „Én, míg Ferkó öcsém hazajön, az ő gazdaságbéli intézeteinek crisisét [válsághelyzetét] vettem mulatságom tárgyául — számolt be első otthoni teendőiről sógorának. — Rendesen öszverakott íróasztalánál egészen nyitva hagyott gazdaságbéli protocolluma [jegyzőkönyve] is figyelmemet magára vonván, azt hányom, vetem és forgatom. A másik szobában heverő, utolsó hozzá írott levelem alkalmatosságot »33 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1827. január 22.15. »34 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1827. május 1. 10. 135 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1827. július 9. 4.- 36 -
