Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

-= Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám

nagykanizsai és 31. veszprémi honvéd gyalogezredek) parancsnokságát Veszprémben. 1914. május í-én — 36 évi szolgálat után — vezérőrnaggyá előlépve bekerült a tábornoki karba.

Lakását Veszprémben, a Rákóczi tér 22. szám alatt tartotta. Feleségével együtt — aki a helyi egyházi nőszervezetekben tevékenykedett — bekapcsolódtak a püspöki és megyeszékhely élénk társadalmi életébe. Fiai a helyi piarista főgimnázium (nem éppen jeles) diákjaiként Laczkó Dezső tanítványai voltak.

A hasonló életkorral és szolgálati évvel rendelkező tiszttársainál szokásos nyugdíjazás helyett hősünkre még rengeteg megpróbáltatás várt. A rövidesen kitört I. világháborúban, az 1914-es augusztusi uhnówi tűzkeresztségtől az 1918. november eleji összeomlásáig Schamschula tábornok csaknem folyamatosan a veszprémi 31-esek elöljáró parancsnoka maradt. Kezdetben a 82. honvéd gyalogdandár, később (1915. július í-től megbízott, 1916. január 23-tól kinevezett parancsnokként 1918 októberéig) a 41. honvéd gyaloghadosztály — 12. szatmárnémeti, 20. nagykanizsai, 31. veszprémi, 32. dési honvéd gyalogezredek — parancsnokaként. Részt vett az orosz harctér (Galícia, Kárpátok, Orosz-Lengyelország) és az olasz front (Karszt, Piave-mente, Montelló) valamennyi csatájában. 1917. május í-én altábomaggyá lépett elő. 1918 októberétől a háború végéig a XXIV. hadtestet (10. hadosztály, 41. és 51. honvéd hadosztályok) vezényelte.

Szolgálataiért IV. Károly királytól 1918. június 9-én magyar nemesség-, „simontomyai” előnév- és címer-adományozásban részesült. A háború végén olasz hadifogságba esett és a Nápoly közelében fekvő Agnano di Therme nevű lévő fürdőhelyre került, ahonnét 1919 augusztusában tért haza Veszprémbe. Még ugyanezen évben nyugdíjazták. Rövid időre visszaténylegesítve, 1919. szeptember 18-tól a Nemzeti Hadsereg Fővezérsége tábornoki igazoló bizottságának volt a tagja, majd vezetője. 1920. február 19-től a Honvédelmi Minisztérium rendelkezésére állt, végül május í-én visszahelyezték a nyugállományba. 1921. november 18-án megkapta a címzetes gyalogsági tábornoki rangot. 1922. augusztus 15-én világháborús érdemeiért a kormányzó vitézzé avatta, egyúttal a Simontornyához közeli Szilasbalháson (ma Mezőszilas) 80 hold szántóból álló vitézi telket kapott. 1923. április 20-tól több mint 3 éven át a Vitézi Rend Veszprém vármegyei székkapitányaként működött. Második feleségétől 1926- ban még egy kései gyermeke, Rezső született. 1926. december 28-án családjával Budapestre, a Budafoki útra költözött. Itt élt haláláig (1931. április 20.), amelyet gyomorrák okozott. Simontornyán temették el, ahol sírja napjainkban is megtalálható a temetőben.

A bőséges, elsősorban levéltári (és könyvészeti) forrásanyag felhasználásával készült életrajz számtalan békebeli és háborús adatot, adalékot ismertet a tábornok életéről, s részletesen tárgyalja az általa vezetett csapatok világháborús tevékenységét. Amennyiben hitelt adhatunk a szerzőknek, utóbbiakról a tábornok sem családi körben, sem társaságban sohasem beszélt, nem lévén-= 208 2-