Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

s Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám

hajlamos a hárijánoskodásra. Szolgálatát, feladatait, kötelezettségeit mégis mindig legjobb tudása szerint igyekezett teljesíteni. Nem is eredménytelenül; erről tanúslodik számos rendjele és kitüntetése. Az általa elnyert ödsszes elismerésnek (bár nem az általa ténylegesen viselt példányoknak) színes fényképe megtalálható a kötetben, amelyet számos archív fényképfelvétel és (jórészt ugyancsak színes) harcvázlat is kiegészít. A gondosabb lektorálás azonban kiszűrhette volna a kötet több helyen bántó pongyolaságát (pl. alany és állítmány egyeztetésének hiányát, kimaradt vagy éppen feleslegesen bekerült betűket, betű-tévesztéseket stb.).

A munka külön érdekessége, hogy annak megírásával, összeállításával a tábornok unokája bízta meg a történész szerzőpárost.

Schamschula tábornoknak kor- és pályatársa volt a szintén tábornoki rangot viselő, de morva öntudatú, 1866-ban született unokaöccse, Schamschula Rudolf. Ráadásul a német nyelvben a Rezső név is Rudolfként szerepel. Ezért esetenként nehéz különválasztani, elkülöníteni kettejük életrajzi adatait. Ebbe a csapdába korábban magam is beleestem. Az „Imádkozzék édes hazánkért... !” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz a Veszprémvármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015) és a 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. (veszprémi) honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóélethez, 1914-1941 (Veszprém, 2017) című munkáimban a Schamschula Rezső tábornok életrajzában szereplő adatok közül a születéssel és a békeévekkel kapcsolatosak szinte kizárólag az unokatestvérére vonatkoznak. Bár helyenként érzékeltem az ellentmondásokat, pontos adatok híján nem tudtam feloldani azokat.

A szabad idejében még a harctéren is szívesen vadászó tábornok egy 1916-ban általa lőtt fajdkakast, több világháborús emléktárgyat (többek között pl. egy teljes kozák felszerelést és egy Kostanjevicánál az olaszoktól zsákmányolt géppuskát és tartozékait), valamint fényképeket ajándékozott a Veszprémvármegyei Múzeumnak. A tárgyak zömét a veszprémi múzeum 1928-ban hivatalosan átengedte a budapesti Hadimúzeumnak, ahol többségük 1945-ben elveszett. A fényképek és a kozák felszerelésből visszamaradt pika azonban ma is megtalálhatóak a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban.

Az életrajz ugyan nem említi, de érdekességként megemlítjük, hogy a tábornok jelen volt a Veszprémvármegyei Múzeum 1925. május 24-i ünnepélyes megnyitásán is.

Rainer Pál-S 209 S-