Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)

2020 / 1-2. szám

-s Szemle =Acta Papensia xx (2020) 1-2. szám

nők életére. Ennek legfontosabb eleme az írás-olvasás terjedése, a népoktatás egyre szélesebbé válása, a nőnevelés intézményeinek kialakulása. A főúri és nagypolgári családokban ez a magántanítói rendszerrel már korábban is működött, az alacsonyabb társadalmi rétegek oktatásában azonban a reformáció hozott áttörést. A jobbágy leányok oktatására vonatkozó adatok is a XVII. század első harmadától sokasodnak. A templomok mellett az iskolák az új eszmék terjesztésének legnagyobb hatású fórumai. A polgárosult Nyugat-Európából hazatérő magyar diákok ezt ismerik fel, amikor elfoglalják a papi és tanítói pozíciókat. A lányok oktatása is két irányban folyik: egyrészt a templomokban, másrészt az iskolákban, amiért a leányok mezőgazdasági munkával fizetnek. Bár nem kifejezetten a nőkre vonatkozóan, de ugyancsak az alsóbb társadalmi rétegek életére gyakorolt hatást elemzi az a helytörténeti tanulmány, mely a Diósgyőr-vasgyári protestáns hívők „400-ados emlékünnepélyét” vizsgálja egy kuriózum alapján: részletes program áll rendelkezésre arról, hogyan ünnepelte az adott közösség a reformáció kerek évfordulóját 100 évvel ezelőtt.

Protestáns írónők és költőnők sem maradnak ki a vizsgálatból. Petrőczi Kata Szidónia vallásos élményét egy költeménye alapján fejti ki az egyik tanulmány. Jósika Júlia és Pulszky Terézia inkább kultúra- és életminta-közvetítői munkásságukkal tűnnek ki, mint írói kvalitásaikkal. A legjelentősebb protestáns írónővel, Szabó Magdával két tanulmány is foglalkozik, de ezeknek nem annyira az írónő munkássága, mint inkább annak ihlető közege a tárgya: Debrecen, a „kálvinista Róma”, amely antropomorfizált helyszínként az Abigélnek és a Régimódi történetnek is főszereplője.

Filozófiai igényű tanulmányok foglalkoznak a reformáció nőképével. Közülük is kiemelkedik Kegyes Erika Luther Márton nőkép-koncepciójának vizsgálata, mely jórészt kétségeket fogalmaz meg a Luther-szövegek retorikai önellentmondásai, másrészt a korabeli és a mai értelmezés összehasonlíthatósága kapcsán. Már a Jó a rosszban és a Rossz a jóban alcímek is arra utalnak, milyen nehéz mai szemmel elfogadhatót, előremozdító pozitívumot találni ezekben a Nietzsche nőgyűlöletéig előreutaló fejtegetésekben. Márpedig a szerző szemmel láthatóan törekszik erre. Luther nem könnyíti meg a dolgát, mert férfinak és nőnek csak Isten előtti egyenlőségét ismeri el, társadalmi egyenlőségüket nem. A nő a bűnre csábító kísértő, társadalmi szerepe a szülőgép funkcióban kimerül. A szerző végül azzal rehabilitálja Luther mai szemmel elfogadhatatlan nézeteit, hogy az egyszerű emberek házaséletének titkait nyilvános kommunikáció tárgyává tette, megnyitotta a vitát a szexualitásról, felszámolta az ezzel kapcsolatos tabukat.

Férfi és nő protestáns alapokon nyugvó egyenjogúsága kényes téma napjainkban is, annak ellenére, hogy a protestáns egyházak a nők lelkészi szolgálatba való bebocsátásával messze meghaladni látszanak a katolikusok merev tilalmát, akik azt Pál apostol korinthosziakhoz írt első levelére alapozzák: „A ti- I89 H-