Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Szemle s-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak...” Hogy ez a „tolerancia” a protestánsoknál csak látszat, és messze nincs szó esélyegyenlőségről, bizonyítja Huszár Ágnes Mit ér a lelkész, ha nő? című tanulmánya. Bár a Református Egyházban a lelkészek fele nő, a zsinaton összesen két nő ül a száz megválasztott tag között. A lelkésznők karrierlehetősége is jóval kisebb férfi társaikénál. Az egyházon belül a legkevésbé megbecsült munkákat látják el, vallástanárok, kórházi lelkészek, adminisztratív munkatársak a lelkészi hivatalokban. A nagyobb gyülekezetek nős férfi lelkészeket választanak, ahol a szintén felszentelt lelkészfeleségek férjeiknek besegítenek az „egyet választ, kettőt kap” üzleti modell szellemében. A szerző kitekint két európai példára is. Németországban tíz évvel ezelőtt az Evangélikus Egyház élén majdnem négy hónapig sikerült egy lelkésznőnek püspökként tartania magát, ám egy közlekedési rutinellenőrzés gyorsan véget vetett az ígéretes karriernek. A lett evangélikus zsinat pedig négy évvel ezelőtt visszavonta a női lelkészek jogát az önálló szolgálatra. Utóbbi eset kapcsán szellemesen mutatja meg a szerző, milyen alig leplezett kárörömmel reagált a lett lelkésznők lefokozására a magyar református blogvilág. A felekezeti alrendszerek úgy működnek, ahogy az a nagy társadalmi rendszer működése alapján megjósolható. Ez is, amazok is patriarchális struktúrán alapulnak. A magyar törvényhozásban 10%-os a női részvétel. Noha ez még mindig jobb, mint a mindössze 2%-os református zsinati reprezentáció, Európában a 10% is csak az utolsó helyre elég. Végül az egyik kötet végi tanulmányban a magyarázatot is megkapjuk arra, hogy miért nem várható ezen a téren gyors strukturális változás. Varga Gyöngyi a feminista teológia és írásmagyarázat egyik meghatározó alakjára hivatkozva állítja, hogy nehéz a női aspirációkat megalapozni és igazolni a Szentírás alapján, amely „elsősorban férfiaktól és férfiaknak szól, és gyakran csak férfiakat érintő témákról”. „Ki kell, hogy mondjuk: a Szentírásban kapott kinyilatkoztatásra alapuló keresztény teológia közel két évezreden keresztül lényegében elkerülte a valódi szembesülést a női létezés alapvető kérdéseivel.” (372.) Mivel maga a Biblia is androcentrikus közösségek által és ezek számára íródott, sok még a tennivaló, hogy a Szentírást a női olvasók is saját személyes történetükként olvashassák, támogatást találhassanak benne saját életükhöz, fellelhessék benne saját életük vezérfonalát, valamiféle követhető normát, morált. Nem sztereotípiák, sematizáló válaszok teszik élményszerűvé a Bibliát a nőolvasók számára, hanem egy női szempontú Szentírás-értelmezés. Hima Gabriella *****-s 190 =-
