Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Műhely ^ Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM is nagyobb fogyatkozást szenvedtünk, mert réteink már természetek szerint is vizenyősek, mégis haszonvétele miatt ellenmondásunk nem lehetne, de azokat a víz árja gyakorta elborítja, és annak maradéka a füvet kiöli, mely esetben a téli takarmányt többeknek helységünkben készpénzen kell beszerezni.” A vármegye 1838. július 30-i közgyűlése a kehidai jobbágyok legelőjének elkülönözésére kirendelt egy küldöttséget,21 mely feladatul kapta Deák Antal ugyanekkor benyújtott beadványának kivizsgálását is. Ő azt panaszolta, hogy a kehidai jobbágyok törvénytelenül elfoglalták a földesúri erdő és berek egy részét, ezért kérte, helyezzék vissza jogaiba, valamint rendezzék a jobbágyok tűzifa-járandóságát (faizását) is.22 Deák Antal 1839 januárjában újabb sérelmének orvoslását kezdeményezte: „Emberemlékezetét meghaladó idő óta kehidai szőlőhegyben száraz faggyal a birkák minden ellenállás és akadály nélkül legeltetni szoktak; történt azonban, hogy most legközelebb elmúlt december hónapban a legkeményebb száraz fagynak beállásával ugyanott legeltetett birkáimat kehidai helységbeli jobbágyok [...] maguk önkényes indulatjukból erőszakkal a szőlőhegyből kiverték.” A vármegye január 14-i közgyűlése az előző évben, a legelőelkülönözésre kirendelt küldöttségre bízta ennek az ügynek a megoldását is.23 „Helységünkben a szorgalomnak gyorsabb terjedését s emelkedését semmi hathatósabban nem eszközlené, mint azon óhajtott cél, a szarvas- és vonós marhák szaporítása, mert a szegény falusi polgárnak a maga életén kívül első kincse a marha ezen a világon” — érveltek a kehidai jobbágyok a legelőelkülönözés végrehajtását sürgető újabb kérvényükben, melyet 1839. május 11-én terjesztettek a Deák család úriszéke elé.24 A vármegye küldöttsége három nap múlva, május 14-én jelent meg Kehidán. Deák Antal ekkor kijelentette jobbágyai és a küldöttség előtt, hogy törvényesnek tekinti a legelőelkülönözési kérelmet, „s ezért figyelmezve a határbeli legelő csekélységére, [a] jobbágyainak kimetszett úrbéri legelőt a felső erdőből elkülönözve kiadni kész”. A jobbágyoknak azonban ennél sokkal nagyobb igényei voltak: szerették volna az eddig használt „ökörtilost” megtartani, ezen kívül mind az alsó, mind a felső erdei legelőből részesülni, ráadásul a vizenyősebb rétek helyett újakat kértek, és elsoványodott földjeiket is szerették volna elcserélni. A megyei küldöttség ezzel 21 MNL ZML kgy. jkv. 1838:1993., kgy. ir. 1840:1252. 22 MNL ZML kgy. jkv. 1838:2031., kgy. ir. 1840:1252. 2s MNL ZML kgy. jkv. 1839:227., kgy. ir. 1840:1252. 24 MNL ZML kgy. ir. 1840:1252.-s 14
