Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
Műhely s-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM szemben Deák Antal véleményével értett egyet, azzal tudniillik, hogy ha a jobbágyok kérését elfogadnák, „a földesuraság nem csak a határban lévő minden jobb legelőtől tökéletesen elesne, de még a jobbágyok legelője [is] több darabba elszórva lenne”. Miután a kehidai jobbágyok a földesúri ellenvetések dacára sem mondtak le követeléseikről, Deák Antal kijelentette: „ő tüstént az egész határbeli közlegelőt felmérettetni fogja, ennek véghezmente után pedig e kérdést a rendes úrbéri úton elintézteti”. Hasonló eredményre jutott a küldöttség a faizást illetően is, mert a jobbágyok nem elégedtek meg a Deák Antal által felkínált tüzelő mennyiségével, ahelyett a régi, megszokott mennyiség visszaállítását, sőt, annak bővítését kérték. Egyezség egyedül a birkák legeltetésének ügyében született. Miután a kehidai jobbágyok elismerték, miszerint az uraság birkái máskor „száraz fagy” esetén is háborítatlanul legelhettek a szőlőhegyben, ígéretet tettek arra, hogy a jövőben nem fogják korlátozni Deák Antal állatainak legeltetését.25 A fenti nézetkülönbségek miatt a kizárólag Deák birtoknak tekinthető Kehidán a jobbágyfelszabadítás előtt nem történt meg az elkülönözés, sőt, a tagosításra is csak 1856-ban (már a birtok eladása után) került sor.26 Ami a söjtöri jobbágyokat illeti, ők 1837 nyarán folyamodtak Zala vármegyéhez a kérésükkel, hogy „jobbágyi állományoknak a földesuraikétól leendő elkülönözésére egy választmány rendeltessék”, mire az augusztus 14-i közgyűlésen kijelöltek egy bizottságot a tagosítás végrehajtására.27 Nem rajtuk múlt, hogy erre csak három évvel később, 1840 őszén került sor. A tagosításra a söjtöri úriszék előtt 1840. augusztus 6-án kezdődött, és november 17-én befejeződött úrbéri szabályozó perben került sor. Az úriszék ítéletét a vármegye polgári törvényszéke még ugyanabban a hónapban megvizsgálta, és miután úgy találta, hogy „az új rendezés után a jobbágyság által nyerendő birtokok éppen azon fordulatokban, melyekben ők maguk kívánták azokat, adatnak ki”, az úriszék döntését kisebb módosítással jóváhagyták és a Helytartótanács elé 25 MNL ZML kgy. jkv. 1840:1252., kgy. ir. 1840:1252. 26 MNL ZML Zalaegerszegi cs. kir. úrbéri törvényszék. Úrbéri tagosítási perek, Kehida. Gróf Széchenyi Istvánná (mint férje javainak gondnoka) és a kehidai volt jobbágyság 1856. december 31-én kötötték meg az úrbéri tagosítási egyezséget. Egy 1852. november í-én kelt levelében Deák Ferenc a kehidai erdőt „elkülönzött”-ként említi (FETRENCZI1904.1. köt. 21.; EÖTVÖS Károly: Deák Ferencz és családja. Bp., 1905.1. köt. 149.), de az elkülönözés időpontjáról és módjáról nem találtunk adatokat. 27 MNL ZML kgy. jkv. 1837:1986. IS =