Acta Papensia 2020. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 20. évfolyam (Pápa, 2020)
2020 / 1-2. szám
-= Műhely s-Acta Papensia XX (2020) 1-2. SZÁM országgyűlési költségek kivetésénél „adómentesek” voltak, ezért ezeket nem írták össze.)’9 A Deák család tulajdonában lévő nemesi földek becsült majorsági jövedelme (1468 forint 30 krajcár) 36,2 százalékban szántóföldi termelésből, 30,5 százalékban rétekből, mintegy 23 százalékban a legelőként is használt erdőkből, közel 9 százaléka pedig szőlőművelésből származott. A földesúri jövedelmekhez tartozó, 1579 forint 24 krajcár összegű úrbéres jövedelem összetevői az alábbiak voltak: közel 43 százaléka a jobbágyok szolgáltatása, 38 százaléka szőlődézsma, 12 százalék terménybeszolgáltatás, végül körülbelül 7 százalék a zsellérek munkája. Az összesen 552 forintnyi jövedelem a kisebb királyi haszonvételek vagy regálék közé számított: a vízimalmokból 64 százaléknyi, a szeszes italok főzéséből és forgalmazásából nyert 20 százaléknyi, végül a házak vagy boltok haszonbérletéből eredő 15 százaléknyi összeg folyt be. A szőlőművelésből, illetve bortermelésből és forgalmazásból képződő jövedelem együttes aránya Zala megye egészében 21,2 százalék, a Kapomaki járásban pedig 23,7 százalék volt. A Deák család ilyen jövedelmeinek aránya csaknem pontosan megegyezett az utóbbival: számukra évente mintegy 843 ezüstforintot jövedelmezett a szőlő és a bor; legnagyobb részben a hegy vámos szőlők után járó természetbeli terményszolgáltatásból.19 20 TAGOSÍTÁS ÉS LEGELŐELKÜLÖNÖZÉS A DEÁK CSALÁD BIRTOKAIN A korszerűbb, allodiális (nagyüzemi) gazdálkodás egyik legfontosabb előfeltétele a majorsági és jobbágyföldek elkülönítése és tagosítása lehetett volna, ezt azonban sem Kehidán, sem Söj tőrön nem sikerült elvégezni Deák Antal életében, holott az előkészületek már az 1830-as évek második felében mindkét településen megkezdődtek. Kehidán 1838-ban merültek fel vitás kérdések a falu jobbágyai és földesuraik, a Deák család tagjai között. A kehidai jobbágyok május 5-én kelt levelükben legelőik elkülönözéséhez kérték Zala vármegye közgyűlésének segítségét, mivel, mint állították, „rendbe szedésünk alkalma után, a legelésre alkalmazott jobbágyi legelőt tekintetes földesuraságunk későbben szántóföldnek fordította, s így attól végképpen elestünk. A széna takarmányból 19 SIMONFFY1998. 410. 20 MNL ZML Zala vármegye nemesi birtokainak és jövedelmeinek összeírása, 1835. Kapornaki járás No. 45. Kehida, Szántói járás No. 18. Felsőkustány. Vö. SIMONFFY 1998. 417-420.-13-
