Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia xix (2019) 1-2. SZÁM élvezettel fogyasztottunk el. Ezt a Cseresnyés Jóska is tudta, azért amikor a Józsi totyogni kezdett, kiment hozzájuk és mondta: — Vincellérné, ha ennek a kis gyereknek mer adni valamit, hát tudja meg, hogy én kitiprom a maga beleit, megértette! — Meg, tekintetes úr. És amikor már Józsi nagyfiú volt, mondta el, hogy a Józsi bizony minden nap megjelent nála titokban, és nem csak kenyeret, hanem szalonnát is adott néki mindig, de bizony sohasem lett annak semmi baja tőle. Tudja ő jobban, mint a doktor úr, hogy mi árt, és mi nem a gyereknek. Hát ha ez 100%-ig nem is volt így, mert hiszen Jóska gyermekorvos volt, a Jusztinák meg csak egy gyereke volt, az is meghalt, de az bizonyos, hogy Imre Józseféket ilyen bélkitiprásos fenyegetésekkel megfélemlíteni nem lehetett. Imre Józseféknek ezt a fiát én nem ismertem. Valami verekedésben vett részt, ami a társasága egyik tagjának a halálával végződött. Ennek a következménye volt, hogy hosszabb időre (10-15 év[re]) lecsukták. Anyámtól hallottam többször elbeszélni, hogy a szőlőbe kapált a József, mikor a távirat-kézbesítő jött, és átadott néki egy táviratot. Amikor elolvasta, csak nézte a betűket és folyton mondta, hogy — Az nem lehet, az nem lehet. — Ezeket a szavakat mormolva ment oda anyámhoz, adta át a táviratot néki, és ment hátra, a vincellérházba. A táviratban az állott: „Fia meghalt, temetése szerdán délután két órakor. Fegyházigazgató.” Amikor anyám a távirattal hátrament, ott találta az asztal mellett ülve, sírás nélkül, tétova szemekkel, és akkor is csak azt mormolta: — Az nem lehet, az nem lehet. Azt mondta anyám, hogy soha nem hitte volna, hogy ez a durva ember ilyen mélyen tud érezni, azt mondta, sohasem tudja elfelejteni azt a jelenetet, mikor a József a kapára könyökölve nézte a táviratot és folyton mondogatta, hogy „az nem lehet, az nem lehet”. Erős, nyakas ember volt ez az Imre József. Én is megjártam vele, mint felnőtt ember. Amikor tőlünk63 elment, az Öreghegyen vett egy telket és kis házat, ott volt neki szántóföldje is, meg egy kis szőlleje is. Itt éldegélt a Jusztinjával, és mivel az ő telkén volt az úgynevezett „keresztfa”, egy hatalmas nagy szilfa, amelyik igen messziről látszott, mert a hegy gerincén volt, és minden oldalról 63 A kéziratban: Tőlünk amikor, javítottuk.- 76 -
