Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-H Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám

Különben az orvosok (családiak) Lajos bácsit a világ 8-ik csodájának tartották, mert olyan keveset evett, és ezzel szembe [n] mértéktelenül ivott, dohányzott, és szedte elképzelhetetlen mennyiségben a kábítószereket - a morfiumtól kezdve tudja Isten, [hogy] miig. Régen elpusztult volna abba[n] már 50 szervezet is, s ő bírta, magas kort élt meg, 70-en felül halt meg.

Ezzel szemben Béla bácsi ruházatára, saját személyére, életmódjára és életnívójára sokat adó, szintén magas termetű, de testes, kövér, pocakos ember volt. A gyerekeket nem szerette. Velünk csak nagy távolságról érintkezett, a Molnárgyerekeket meg folyton büntette. Sarolta néni viccesen elmondta, hogy például az Imrét, ha valami okot adott rá — akár a magaviseletével, akár az iskolai tanulmányi eredményével —, akkor soha nem verte meg, hanem megmondta, hogy másnap fogja érte a büntetését megkapni. És másnap, amikor az egész család igen jó kedvben diskurál[t], csak megszólalj] Béla bácsi:

— No, Imre, most hozd el a nádpálcát, majd elfenekellek — és Imrének szegénynek köllött hozni a nádpálcát, amit meg is tett nagy bőgve, és emiatt még külön a verés után le kellett térdepelnie. Hát azt szerette volna, hogy jókedvvel, fütyörészve hozza [a nádpálcát].

Béla bácsiék igen finom konyhát vittek. Nekik gyerekük nem volt, hanem az igazán szép Molnár Béla az úri lakásban 3 rettenetesen csúnya nő társaságában élt. Én csak gyerek voltam, de mégis meg tudtam ítélni, hogy milyen rosszul festett szegény minden szépsége dacára abban a miliőben. De Sarolta néni igen okos asszony volt. Tudta, ismerte a gyengéit, azokat legyezgette. Szerette a hasát — hát príma szakácsnékat tartott; szeretett magyarosan élni — hát nyaranta vitte külföldi nyaralóhelyekre a hegyek közé. Bebeszélte magának, hogy a meleget nem bírja, persze, mert disznó kövér volt, hát mentek a havasok közé.

Minden ilyen külföldi útjuk után azután azért pontosan Almádiba jöttek, hogy az ott nyaraló sokgyerekes testvérei10 és azok leszármazottai előtt eldicsekedhessenek az egész utazásukkal, zerge-vadászataival, a nyári időszak dacára bundában végzett sétáival, fűtött szállodai szobáikkal és [a] szállodai hallókkal. Tudja Isten, hány ezer méter magas hegyeivel, „snúrrégen”-ekkel, stb. Amikor Karlsbad vagy Marienbad11 volt soron, akkor meg hogy mennyit

10 A kéziratban: testvéreinek, javítottuk.

11A csehországi két fürdő: Karlsbad (ma: Karlovy Vary, Csehország) és Marienbad (ma: Mariánské Lázné, Csehország) az Osztrák-Magyar Monarchia legelőkelőbb cseh gyógyfürdői voltak. A korabeli fürdőéletről lásd: KÓSA 1999. - A csehországi fürdőkben megforduló magyar fürdővendégekről: uo. 190-198.

52 2-