Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

-s Forrásközlés *­Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám [Balatoni kirándulások] Ebben a régi világban a417 szüleimmel minden évben végig csináltuk az Al­­mádi-Keszthely 1 napos gőzhajó-kirándulást. Mi, Véghelyek ugyan mindig Hé­vízig mentünk, mert a hévizi fürdőt tartottuk a kirándulás fénypontjának. Mi, gyerekek, mindig végig élveztük a hosszú hajóutat is, pedig sokszor kedvezőt­len időben zajlott le, esőben, viharban, de minékünk annál nagyobb hecc volt a sápadt embereket tanulmányozni. Bizony, ezeknek a kirándulásoknak a révén mi nagyon jól megismertük a Balaton minden egyes részét, mert mindig akadt idős, vagy meglett ember, aki magyarázta a vidéket, később meg mi magyaráz­tuk az idegeneknek, mielőtt még mi is elkezdtünk volna hajózni. Ilyen keszthelyi, illetve hévízi kiránduláson született meg „a nagysád killen” családi szállóigénk. Ugyanis, amikor még kisgyerek voltam, de jól emlékezem, egy ilyen kiránduláson a fürdő után, a vendéglőben ebédeltünk. Azt nem tu­dom, hogy akkor Hévíz Festeticsék házi kezelésében volt-e418, vagy az akkori bérlő üzletvezetője, egy császárszakállas öregúr billegett állandóan a mi aszta­lunk körül. A személyzet udvariasságból állandóan hol egyönknek, hol másónknak egy-egy lótuszvirágot hozott, és ilyenkor az öreg császárszakállas úr mindig odaszaladt anyámhoz, meghajtotta magát és mondta, hogy „nagysád killen”. Egyőnk sem értette a dolgot, de valamennyien majd megpukkadtunk a visszafojtott nevetéstől. Míg azután megoldódott a talány. Egyszer csak méltó­ságteljes léptekkel megjelent egy öregúr, a kezében egy ménkű nagy csokor, lótuszvirágból kötött, amit nagy bókolások között nyújtott át édesanyámnak. A „nagysád killen” annyit jelentett, hogy elnézést kér, az anyámnak majd ő ad lótuszvirágot emlékbe, de arra még várni kell, mert a kertész most köti. Nagy­sád külön extrát kap. A magasugrásról is egy ilyen hévízi kiránduláson szoktam le. De akkor már kamaszkorban voltam. Mint fiatal gyerek, igen jó ugró voltam. Amikor csak lehetett, produkáltam is magamat, és nemegyszer nagy csodálatot váltottam ki. De Keszthelyen nem így történt. A kirándulási napon nagy égiháború és zá­poreső vonult végig a Balaton partján, amiből nékünk is, és a keszthelyieknek 4,7 A kéziratban előtte: is, töröltük. 418 Hévíz fürdő Véghely gyermekkorában már bérlő kezén volt. A bérleti szerződés 1904-ben járt le, ekkor a Festetics uradalom 35 évre adta bérbe a fürdőt, amely néhány év leforgása alatt a nagyberuházások nyomán korszerű fürdőteleppé vált. LOVASSY 1908.13.- 338 =-

Next

/
Oldalképek
Tartalom