Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-a Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám mert hiszen a kövezethez, [az] útvonalhoz [a] lónak, lovasnak [egyaránt] hozzá kellett szokni, és jól [kellett] megszervezni az egészet, mert hiszen a siker sokszor ilyen apróságokon szokott múlni. Veszprém megye ezt igen jól csinálhatta, mert mindig minket csak dicsérni hallottam és semmi hibát, vagy kifogásolni valót nem hallottam sohasem. Ide vonatkozólag azonban fiatal korom miatt részleteket nem tudok, de arra nagyon jól emlékezem, hogy az öreg Végbeli Mihály241, édesapám oldal katonája sohasem volt olyan kapós, mint ebben az évben, még vidékre is elkérték díszmagyar öltöztetéshez. Egy nap egy-egy urat az inasa, meg a családja előtt 2-3-szor felöltöztették és levetkőztették, hogy minden meglegyen, minden rendbe legyen, és hogy a ruhát hogy kell elővenni, gombozni, hogy el ne veszhessen egy sem. Azután felölteni, mit hogyan kell feszesre húzni, mit lazára hagyni, csizmaszárát mennyire letolni, ezt édesapám is fontosnak tartotta. Nem szerette sem a gyári csizmát, sem a túl rámásat, megvolt annak az a laza harmonikálása, ami nem volt mesterkélt, de nem is túlzott, mégis karcsú és elegáns. Nagyon könnyűnek és finomnak kellett a csizmának lenni. Édesapámnak több pár is volt, nagyon szerette a szép csizmát. Azután igen fontos volt a díszmagyar elrakása, akár ládába, akár szekrénybe, mert annak gyúródni nem szabad, nem is igen hallottam, hogy díszmagyart máskor, mint megázás után, vasaltak volna. Tudták jól kezelni, azért volt kapós ember ebben az évben a Mihály bácsi. Az bizonyos, hogy gyermeki lelkemben az egész millenáris év öszszes látnivalója közül a díszfelvonulás tetszett a legjobban, de azt hiszem, hogy legpazarabb, és egyszer és mindenkorra utánozhatatlan is volt. Amint ott az országnagyok, főurak, vármegyék, törvényhatóságok, városok, pompát kifejtettek — ki díszfogaton, ki lovon, ki gyalog — és azok mind ott vonultak el előttünk, főpapok, egyházak, stb. A kiállításon láttam a koronát, az összes koronázási jelvényekkel, a Szent jobbot, Lehel kürtjét, amik gyermeki lelkemben mind mély benyomásokat keltettek. Maga a kiállítás is igazán méltó volt ezeréves múltunkhoz. Itt legjobban a történelmi pavilon, azután a földművelési és [az] ősfoglalkozásokat feltüntető pavilon tetszett legjobban. 241 Végbeli Mihály vármegyekatona, veszprémi lakos, anyagi helyzetéhez mérten támogatta a rászorultakat. Például 1883 elején a Győr megyei árvízkárosultak részére egy mérce krumplit és egy kenyeret adakozott. - A győriekért. = VMHHK 3 (1883) 5. sz. (február 3.) [4.] H= 148 =-
