Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM

Flórika és Andor, a kocsis mellett a Dezsőké. Amikor már minden fent voltak, az üres visszaülésre mutatva mondta Dezső bácsi:

— Ülj oda fel, Károly, az a te helyed! — azután a kezembe adott egy madárkalitkát, benne volt egy kanári madár, ott volt az etető-itató vályúja, fürdővize stb.

— Ez lesz az első közszolgálatod, ezt a kalitkát hozod Veszprémbe, majd meglátom, mennyire tudsz vigyázni rá, ez megmutatja, milyen ember lesz belőled.

Azt mondta Bibó Károly:

— Nekem sem kellett több, úgy vigyáztam arra a kalitkára, szinte sajnáltam, hogy nem színültig van vízzel a madár itatója, fürdőedénye, hogy lássa az alispán úr — ki szemben ült velem —, hogy milyen pontosan és lelkiismeretesen fogom fel a közszolgálatomat. Nem csöppent volna még akkor sem egy szemernyi víz sem azokból. így adtam át Veszprémben néki a kalitkát.

— Jól van Károly, ember lesz belőled, de mindig vedd komolyan a közszolgálatot, és a mai első közszolgálatodat soha el ne felejtsd! — Nagy büszkén köszöntem meg az elismerő szavakat, nem is tudjátok ti azt — mondta az asztalülőkhöz fordulva — milyen kitüntetés számba ment az, hogy így kezdhettem meg a szolgálatomat.

Látszott rajta, hogy jólesett néki elmondhatni, és hogy így áldozhatott apám emlékének. Valószínűleg a többi megyei úri fiúkat is ehhez hasonló módon vehette fel a megyéhez, de azoknak nem volt módjuk elmondani, mint Bibó Károlynak.

Bibó Károly különben amikor csak tehette, szívesen beszélt apámmal kapcsolatos dolgairól, ha mindjárt ez nem is volt valami kedvező rá nézve. Elmondta, hogy egyszer Budapesten akart pár napot tölteni és 3 nap szabadságot kért, fel is utazott. Történetesen szabadsága utolsó napján, ebéd után, találkozik Budapesten a Váci utcában két jogász pajtásával, kiknek rábeszélésére elállóit az aznapi hazautazástól. Visszament a Nemzeti Szállóba, a portásnál megírt egy táviratot, hogy: „A vonatot lekéstem, egy nappal későbben érkezem. Bibó”.

Azután, mint aki rendesen végezte a dolgát, barátaival átdőzsölte az éjszakát, nappal jól kialudta magát, azután hazament, és a következő reggelen, amikor üdén és frissen megjelent apám hivatali szobájában jelentkezni, és amikor már a távirat értelmében az elnézését kérte az 1 napi késedelemért, felvette az asztaláról a táviratot apám, végignézte Károlyt és azt mondta:

— A fene nézné ki belőled, hogy te a jövőbe látsz, hiszen te délután 4 órakor már tudtad, hogy este 8 órakor lekésed a vonatot!

114 2-