Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

— Le voltam forrázva, rögtön rájöttem, hogy az a szamár portás azonnal feladta a táviratomat, hát ki is sompolyogtam Dezső bácsi szobájából. Nem lehetett néki hazudni, mindig mindenre azonnal rájött.

Kálmán144 halála után az alispáni szobában az íróasztal felnyitásával a család részéről én, a megye részéről Bibó Károly vett részt. A középső fiókból előkerült a „megye pecsétje” szép tokban, akkor azt mondta, hogy amikor a ciklus letelik, ezt adja vissza a közgyűlésen az alispán, és amikor megválasztják, ezt adják át egy alispánnak, mint a hatalom jelképét. Akkor azt mondta:

— Nem tudom felejteni azokat gyönyörűszép, könnyekig megrázó beszédeket, melyekkel boldogult édesapád ezt a pecsétnyomót átadta, mikor ciklusa lejárt, és azokat a beszédeit sem, amikkel átvette, amikor újból megválasztották alispánnak. Azóta nem tudott senki sem olyan beszédeket tartani.

Ugyanekkor kérdezte Bibó Károly, hogy

— Dezső, te mindig olyan érdeklődő fiú voltál, nem tudod, hová lettek az én leveleim, amiket Dezső bácsinak írtam? — Mondtam, hogy tényleg, én rengeteg levelet elolvastam, de tőled Károly egyet sem láttam sohasem. — Azt mondja:

— Érdekes, ez is a Dezső bácsi tiszta lelkét mutatja. Mert tudod, az úgy volt, hogy viharos ifjúságot éltünk itt Veszprémben, és a Ferkó, az inasom ki volt rá oktatva, hogy ha nagyon későn, vagy részegen jövök haza, akkor145 ne keltsen fel, hanem vegyen ki a fiókomból egy mindig készen álló, és édesapádnak megcímzett levelet, és azt a hivatalos óra kezdetén, illő jelentkezés után adja át az alispán úrnak.

Ez mindig meg is történt. A levélben persze mindig ez állott, hogy:

— K.[edves] D.[ezső] B.[atyám!] lábbajom miatt ma a hivatalban nem jelenhetek meg, elnézését kéri, stb.

Ez így ment hosszú éveken át. Egyszer azután, azt mondja Bibó Károly, rettenetes súlyosan berúgott a társaság, és csak úgy déli egy óra felé ébredt fel ő is, becsengeti a Ferkót, és a nagy katzenjammerje dacára megkérdi:

— Vittél levelet az alispán úrnak?

— Igenis — mondja Ferkó. — Most az egyszer nem elégedett meg a felelettel és tovább kérdezte146 Ferkót:

— Mond, elolvasta az alispán úr a levelemet?

— Nem olvasta bizony az el!-* Forrásközlés s___________________Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám___________________

144 Előtte: Amikor, töröltük.

145 Előtte: hogy, töröltük.

146 A kéziratban: kérdezi a, javítottuk.-s Hő s-