Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-s Műhely h-Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám — Ilonka — vágtam rá kapásból. — Nem elég! Milyen Ilonka? — Gondoltam, az osztályban csak Böröczky van, rávágtam [azt]. Eltaláltam, az ajtó kinyílt és bemehettem. Odabent már a szokott kép fogadott. Az ablaknál egy kisebb csoport, nagy hévvel arról vitatkoznak, ki a legszebb lány a II. liciben? Tovább mentem, nem voltam érintett a témában. Arrébb érve a kis Harsányi gyömöszöli a pádon Palotait, akinek a bűne a szavakból ítélve egy Arany-vers szavalása, A nagyidai cigányok címűé, ahol valami kapcsolat lehet Harsányi és Nagyida között... Jobb lett volna Vörösmartyt idézni talán... A hátsó padsornál alkalmi énekkar, dalfoszlányok a levegőben. Jobban odanézek, látom már, hogy a Viharos táncol, azért az ének. Viharos jó táncos. A tánciskolában is kiállította a tánctanár (egyes rosszmájúak szerint nem azért, hogy jól táncol, azért, hogy nem tud, persze, ez csak merő rosszindulat, én is tanúsítom.) Odamentem a társasághoz, az énekkar közben megpihent, de Viharos önfeledten táncolt tovább, nem állt meg egy pillanatra sem... Talán mégis igaz a történet, a tánciskolában legutóbb a nagyon csinos elsős licistával még akkor is önfeledten táncoltak, amikor a zenészek már összecsomagolva útra készen álltak. A tánctanár finom célzására, hogy vége a zenének, azt mondta a kislánynak: „Ne haragudjon, de ha Magával táncolok, szinte a zenét sem hallom.” Mesélik közben azt a történetet, amikor két virágkosarat küldtek azonos költői levéllel, egy illetékesnek az I. licibe, egy másiknak a IV. polgáriba. A küldők nem vették figyelembe azt, hogy a lányszívügyek közös ügyek, a címzettek gyorsan értékeltek, a válasz a mai napig sem érkezett meg a kosárküldőknek. P. még méltatlankodott is, hogy az ő virágos borítékban címzettnek szóló, néhány költőtől kölcsön vett szép mondata is felolvasásra került az I. liciben nagy közöröm mellett az „eredeti forrást” is megnevezve. Hiába, ezek a lányok semmire nincsenek tekintettel... Arrébb K. kezében vázlatfüzet, Sz.-t rajzolja, amint a padjában ül és nézi a padjára rajzolt szívet, benne az Sz-K monogramot. A tisztánlátás kedvéért itt a K egy IV. polgárista kislány nevét rejti, akihez az Sz írta a következő ismert versét, ami ekképpen szól: „Szeretnék ölelni miként vad oroszlán, / Egy átkozott (ez biztos elhallás! talán helyesen áldott) kőszívű, szőke lányt”. — Eddig a vers.-= 67 =-
