Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-s Műhely s-Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

Élénk a hangulat a padsor közepe táján is, ahol M. a legújabb kétkerekű szuperszelepes csodáról tart gyártmányismertetőt, a kérdésekre szakszerű válaszokkal.

T. szájharmonikával ad halk zenei kíséretet az elmondottakhoz. A padok előtt bizonygatja, milyen klassz csajok a III. licisták. Udvariasak is, ő már tudja, vele fordult elő, amikor a lányok délelőtt, mi délután jártunk iskolába, ő délelőttre ment. Az osztályban csupa III. licista volt. Annyira megörültek neki, eldugták, ott tartották a hátsó padban, el sem akarták engedni. (A valóság az volt, hogy csengetéskor hirtelen bejött órára a tanárnő, óra végéig kuksolt a leghátsó pad legmélyén...)

Egy fiú van csak a legszélső padsorban, egyedül, könyv előtte, ő a következő órán felelni esedékes, tanul erősen, hiba lenne kizökkenteni ebből az átszellemült állapotából.

Eddig jutottam a helyzet felmérésében, amikor kinyílt az ajtó, belépett az énektanár és elkezdődött az óra.

6.6.2. Vegytanára, felelésre várva

Magyar óra vége felé járunk, az óramutató csigalassúsággal halad, pár perc van még a kicsengetésig. Végre megszólal a csengő. A tanár még egy utolsó erőfeszítést tesz, hogy a figyelmet lekösse. Látja, hogy ez lehetetlen, nagyot sóhajt és feladja a másnapi leckét és elhagyja az osztályt.

Amint kilép az ajtón, megélénkül az osztály, nagy a zsivaj, a hangzavarból egy értelmes szó szűrhető ki: vegytan. Vegytan óra következik, aminek a helyszíne a természetrajzi szertár. Megkezdődik a pakolás, a kabátok vállra csapva, táska kézben, irány a folyosó. Jobb oldalon mi a terem felé haladva, utat adva a szembe jövőknek. A kiállító terem mellett haladunk, mennyivel egyszerűbb lenne most odamenni.

Végre elérjük a tantermet, már szól is a csengő, vége a tízpercnek. A terembe érve a kályha melletti részt azonnal birtokba veszik a mindig megfagyni akarók. A mindent látni akarók az ablakhoz sietnek, és már figyelik is az utcát. (Hogy miért, ők sem tudják, csak úgy megszokásból, mondta egyszer egyikük érdeklődésemre.) Vitatkozók, nagy zsivaj, B. tanulna még az utolsó perceket is kihasználva, de nem megy a dolog. Becsukják a kezében a könyvet, mondván, ma úgysem felelünk. Mit lehet tenni a túlerő meggyőzése ellen, főleg, ha titokban ő is ebben bízik.

€ 68 -