Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
s Műhely 3s-Acta Papensia XVIII (2018) 1-2. SZÁM Tarczy csillagászati könyvét legértékesebb munkái közé szokták sorolni. A tankönyvül és ismeretterjesztésül szolgáló mű az első olyan magyar nyelvű tanulmány, amely előre nem látható nagy visszhangra talált. A szerző a tanulni vágyó diákok és a természettudománnyal foglalkozók számára megbízható kézikönyvet alkotott ismereteik elsajátításához, és további kutatásaikhoz. A könyv széleskörű ismeretekről és alapos felkészültségről tanúskodik. Tarczy saját megfigyelésein kívül Tobias Mayer35 német csillagász kéziratanyagát, Johann Joseph Littrow36 bécsi csillagász „Populäre Astronomie (Bécs, 1825.) és „Die Wunder des Himmels című könyvét (Stuttgart, 1836.), ezen kívül Brandes, Gelpke és Frankenheim csillagászati munkáit is felhasználta. Csillagászati rendszerének tartalomjegyzékét átolvasva megállapíthatjuk, hogy egy egységes, összehangolt, magas szellemi színvonalú munkát készített. A bécsi és berlini egyetemen olvasott művek szerkezetét követve, a fejezeteket hármas tagolásban rendezte el. Az égitestek mozgását, tüneményeit, tömegeit az egész világ egységében magyarázta. A hegeli filozófiát követve, a mű előszavában egyfajta bírálatként a kortársainak a következőket írta: „... nem fogadják el mind azt igaznak ami szemeik előtt ilyennek tetszik, hanem más okát keressék, a tüneményeknek, mint amely első tekintettel látszik.” Megállapította, hogy a csillagászati ismeretek elsajátításához nélkülözhetetlen az „égrajz törvényeinek megösmerése”, mivel csak így lehet az általános igazság érzékfölötti út keresése. A könyv első része a „Látszó égrajz” (astronomia sphaerica). E fejezetben foglalkozott a csillagok keltével és nyugtával, a föld nem szabályos „gömbidomával”, annak méreteivel, az égitestek földtől való távolságával, a Nap, a Hold, a bolygók mozgástörvényeivel (pl. a hold- és napfogyatkozás jelenségével). Kísérleti megfigyelésekkel magyarázta a csillagok helyzetét és mozgását. A változócsillagokról [az 1572-ben és 1604-ben feltűnt szupernóvákról] írja: „Vannak olyan csillagok is, mellyek nem mindig ugyan azon fénnyel világolnak, egyszer váratlanul megjelennek, egyes korszakokban fénylenek, majd 35 Mayer, Tobias (Würtenberg, 1723. február 17. - Göttingen, 1762. február 20.) német csillagász, a göttingeni egyetem matematika tanára. 1748-ban készítette el az első holdtérképet, melyet halála után számtalanszor újranyomtak. 24 szakaszban egy Hold-gömb készítésébe kezdett, élete során csak 4 szakasz készült el. Gazdag hagyatékát 1881-ben Klinkerfues göttingeni csillagász jelentette meg. Magyar Lexikon XII. Bp., 1883.167. 36 Johann Joseph Littrow (Bischofteinitz, 1781. március 13. - Bécs, 840. november 30.) jogász, matematikus, csillagász. 1807-ben Krakkói egyetem csillagászat tanára volt. Kazanyban csillagdát alapított, majd 1816-ban a budai csillagda segédigazgatója lett. 1819-től a bécsi egyetemi tanár, ahol 1839-ben osztrák nemesi címet nyert. Pallas Nagy Lexikona XI. 1895. 583. 28 S
