Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-s Szemle a-Acta Papensia xviii (2018) 3-4. SZÁM

alapossággal a presbitériumok szervezését követi nyomon, mindenekelőtt Pápán, majd ezt követően más dunántúli református közösségekben, hiszen a pápai egyházkerületi zsinat 1630-ban elrendelte a Dunántúli Egyházkerületben a presbitériumok megalakítását. Rendkívül figyelmet érdemlő a Szerző megállapítása, hogy az egyháztörténészek véleményével ellentétben a kálvini egyházkormányzat csak áttételesen érvényesült a presbitériumokban, ugyanis a minta

III. Frigyes választófejedelem által elfogadott rendtartás volt, amit Kanizsai Pálfi János a helyi viszonyokhoz igazított. A tanulmány a presbitériumok megalakulásakor fennálló történelmi helyzettel, a presbitériumok tagjaival, választásukkal, feladataikkal és működésükkel egyaránt foglalkozik, továbbá mindazokkal a nehézségekkel, amelyekkel a változó történelmi körülmények között meg kellett küzdeniük a református közösségeknek. A vizsgált korszakban a presbitériumoknak négy változata létezett: mezővárosi (a városlakókra és végvári katonaságra kiterjedő hatáskörrel: pl. Pápa, Veszprém, Körmend); végvári (hatáskörrel a várkatonaságra, pl. Kiskomárom); hódoltsági (rendtartás a török hatóságtól való); falusi (lelkész és elöljárók irányítják az egyházközséget pl. Lepsény). Végezetül rámutat arra, hogy a vizsgált korszakban a presbiterek öszszetett feladataikkal a lelkészek segítői voltak, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy semmiképpen sem hasonlíthatók össze a mai presbitériumokkal, a kettő között nem vonható párhuzam.

A nagy fejezet utolsó írását Pátkai Ádám Sándor, a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régésze, doktorandusz (PPKE BTK) készítette A reformáció hatása a dunántúli templomépítészetre. A veszprémi református egyházmegye középkori eredetű templomai címmel, egy nagyobb lélegzetű munka részeként, amely a Szerző doktori értekezése lesz. Tanulmányában összehasonlítja a római katolikus és református templomok szerkezetét, majd sorra veszi a Balatonfelvidék középkori eredetű református templomait a mai veszprémi református egyházmegyére kiterjedően. Húsz templom jellemzőit mutatja be röviden, kiemelve, hogy hét helyen csupán a középkori templomhely továbbéléséről van szó. Néhány gondolat erejéig a templomok és a közösségek szakrális térhasználatára is kitér.

A harmadik fő fejezet a XVI-XVII. századi könyvkultúrával foglalkozik, benne könyvtárak tematikájával és a könyvek használóival. Bartók Zsófia Ágnes az ELTE BTK tudományos munkatársa A reformáció előtti magyar nyelvű szövegek használói címmel írt tanulmányában a kódexekkel és kódexek, valamint a szövegek pusztulásával, továbbá a magyar nyelvű szövegek-s 453 s-