Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-= Szemle =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

járulni. A király halogató magatartása végül megpecsételte a hadjárat sorsát. Kisebb-nagyobb portyákon, összecsapásokon túl nem történt semmi, sőt, a belviszályok nyomán kialakult helyzet nem is tett lehetővé komolyabb hadjáratot, amit világosan látott a legátus is, miközben a törökökkel megindultak a béketárgyalások. Ez a korabeli állapotokat jól jellemző része a tanulmánynak azért figyelmet érdemlő, mert rávilágít arra a Hunyadi Mátyás halálát követő, évtizedekig tartó, összetett folyamatra, amely elvezett Mohácshoz. Ezt követően a Szerző Isvalies legátusi tevékenységét tekinti át, többek közt a szerzetesrendek megreformálása érdekében végzett tevékenységét. Végül rátér 1503-1511-ig tartó veszprémi püspökségének idejére, amely alatt döntően Rómából kormányozta az egyházmegyét, miközben a püspöki birtokokra többen szemet vetettek. Az egyházmegyét valójában két kormányzó: a dél-itáliai Tommaso Belloruso, majd a pistoiai Vincenzo Baldi irányította. A Szerző rámutat arra a folyamatra, amelynek során Isvalies bíboros protektorrá és a Kúria legbefolyásosabb főpapjává lett, majd ez vezetett dicstelen végéhez 1511-ben. Ugyanakkor világossá teszi azt is, hogy a püspöki szék megszerzése jó lehetőséget kínált a javadalmak gyarapítására (pécsváradi, szekszárdi apátságok), amelyet mind ő, mind utódai elsődleges szempontnak tekintettek.

A MNL OL főlevéltáros-főosztályvezetője, Laczlavik György tanulmánya Isvalies utódaival, életpályájukkal, tevékenységükkel foglalkozik a Veszprémi püspökök 1511-1549 között című tanulmányában. A Szerző kiemeli, hogy a főpapok veszprémi püspöki tisztségüket csupán átmeneti pozíciónak tekintették. A dalmáciai származású Beriszló Péter 1511-ben lett a veszprémi egyházmegye püspöke (1511-1520). A veszprémin kívül ő is több egyházi javadalmat (Budaszentlőrinc, Kalocsa, Hájszentlőrinc) birtokolt, tagja volt a királyi tanácsnak, majd székesfehérvári prépostként került a veszprémi püspökség élére. Elsősorban kiemelkedő diplomáciai és katonai tevékenységével írta be nevét a történelembe, hisz a délvidékre betörő török támadások visszaverése 1513-1520 között az ő nevéhez kötődik. A korjenicai győztes csatában vesztette életét. Halála után a felsőőrsi prépost, Statileo János kormányozta a püspökséget egészen Várdai Pál kinevezéséig. A püspökség Várdainak is csak átmeneti állomást jelentett, miközben elődeihez hasonlóan több egyházi javadalom megszerzésére törekedett, majd fényes karrierje a püspökség elzálogosításával, adósságok felhalmozásával, egymással vetélkedő hatalmi csoportosulások, majd a hadiadó behajtásával megbízott három fős testület tagjaként ért véget. Utóda, Szalaházi Tamás (1524-1536) a király által Mária királyné mellé rendelve maradt életben-s 446 s-