Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-s Szemle 3-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM A kötetet záró Függelékben rövidítésjegyzék, általános SS-rendfokozatjegyzék, jegyzetek, bibliográfia és egyoldalas személynévmutató segíti az olvasó eligazodását. (A szövegekben, jegyzetekben az SS leggyakrabban kisbetűs változatban fordul elő, ami nagyon zavaró. A Kádár-Vági tanulmányból hiányoljuk a szakiroldalmi hivatkozásokat, jegyzeteket, amelyekből megállapítható lenne, hogy állításaikat milyen forrásokkal támasztották alá.) A tanulmányok olvastán érdemes kézbe venni az első magyar vonatkozású Auschwitzmonográfiát, amely Gyáni Gábor ajánlása szerint elejét veheti „a holokauszttal kapcsolatos ijesztő tudatlanság és előítéletesség jövőbeli terjedésének”.1 A kötet a tartalomjegyzékkel kezdődik, annak áttekintéséből az olvasó előtt világossá válik, hogy a közzétett emlékirat 10 fejezetcímét nem Höss, hanem a közreadó Broszat fogalmazta meg. Broszattól azt is megtudjuk, hogy a per előtt, az előzetes vizsgálat lezárása után, 1947. január-februárban Krakkóban írt emlékiratok teljes terjedelme összesen 237 lap: 114 lap terjedelmű a tagolatlan önéletrajz, a többi 34 feljegyzés többségében SS-vezetőkről készült. Az emlékiratokat és a feljegyzések egy részét elsőként 1951-ben a lengyelek lengyel fordításban tették közzé, 1956-ban pedig Höss összes írását kiadták. Broszat az emlékiratokat és Höss 1946 novemberéből származó két krakkói feljegyzését fotómásolatok alapján, a Jelenkor-történeti Intézet (Institut für Zeitgeschichte) munkatársaként eredeti (német) nyelven, a tudományos forráskiadás szabályai szerint tette közzé. Az egyik a zsidók auschwitzi megsemmisítésének történetét, a másik Heinrich Himler, az SS birodalmi vezetőjének a koncentrációs táborokkal kapcsolatos tevékenységét és Höss vele való találkozásainak történetét meséli el. Mindkét feljegyzés egyirányba mutat és azt a széles körben elterjedt tévképzetet erősíti, hogy a koncentrációs táborok fő feladata a zsidók megsemmisítése volt. A valóság ezzel szemben az, hogy a koncentrációs táborokban kezdettől (1933-tól) a nemzetiszocialista állam „ellenségeit” tartották fogva és átnevelési céllal dolgoztattak, „javulásukat” követően pedig szabadon engedték. A második világháború kitörését követően a megszállt országok nemkívánatos elemeit is deportálták. A cseh professzorokat és diákokat, a lengyel (krakkói) egyetemi tanárokat Sachsenhausenben helyezték el. Dachauban túlnyomórészt politikai foglyokat őriztek. A munkatáborok a második világháború alatt alakultak át munka- és megsemmisítő-táborokká. 1941 végén vagy 1942 elején megkezdődött a szovjet 1 SZITA Szabolcs: Magyar sorsok Auschwitz-Birkaneuban. Nórán Libro Kiadó, Bp., 2018. *« 439 s-
