Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-H Szemle *Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám hadifogoly-tisztek, 1942 tavaszától a lengyelországi (felső-sziléziai), később a nyugat- és közép-európai zsidók, cigányok tömeges megsemmisítése. Auschwitz a zsidók kiirtására szakosodott speciális tábor volt, amelyben a munkaképes rabokat hadiüzemekben dolgoztatták, a munkaképteleneket megsemmisítették. 1945 után ezért vált Auschwitz a holokauszt egyetemes szimbólumává. A figyelmes olvasónak az is feltűnik, hogy a memoárt kiegészítő mindkét feljegyzésben vannak kihagyások: ezek tartalmát részben a szerkesztői lábjegyzetekből ismerjük meg, másrészről azonban hiányérzetünk támad, mert Broszat a források fotómásolatairól néhány helyen nem tudta elolvasni a kézirat bizonyos részleteit. A kötet kiadója és szerkesztői azzal indokolták a kipontozásokat, hogy „itt és még néhány helyen nem olvasható a kézírás” (309) — ha valóban erről volt szó, paleográfiailag képzettebb történészektől kellett volna segítséget kérniük. A memoárban a fejezetekhez tartozó, fejezetenként újra sorszámozott végjegyzeteknek több funkciója van: rámutatnak Höss tévedéseire, tudatos szépítéseire, torzításaira vagy éppen közük az általa említett személyek legfontosabb életrajzi adatait. Mivel ezeknek akkor van értelmük, ha a memoárral párhuzamosan olvassuk, a magyar kiadásban jó lett volna lábjegyzetként közölni. így az olvasónak minden egyes alkalommal előre-hátra kell lapoznia, ami nehézkessé, töredezetté teszi az olvasást. Höss számára a krakkói, varsói fogságban az írás volt az egyedüli értelmes elfoglaltság, melyet a megfelelő bánásmód is lehetővé tett. Memoárját emlékezete alapján, szándéka szerint valósághűen igyekezett megírni. Emlékiratai végén azt kérte, hogy kéziratát ne hozzák nyilvánosságra, ezt a kérését azonban figyelmen kívül hagyták, mert ő volt az egyetlen a náci vezetők közül, aki nemcsak nürnbergi tanúvallomásában ismerte el a tömeggyilkosságot, hanem szakmai szemmel le is írta a megsemmisítési gépezet létrehozását és működését. Höss szocializációjának fölvázolásával megérthetjük emberi sorsának alakulását. Gyermekkora nem volt felhőtlen és boldog: apja fanatikus katolikus volt, „szigorú katonai elvek alapján” nevelte és papnak szánta. Hatéves koráig Baden- Badenban laktak, nem voltak játszótársai, sokat volt felnőttek között. Szülei szerették egymást, gyermekeiket (őt és két húgát), de sosem mutatták ki bensőséges érzelmeiket. Bár vendégeket szívesen fogadtak, ritkán jártak társaságba. A hűvös érzelmi környezet lelki fejlődését is meghatározta: kötelességét pontosan, lelkiismeretesen teljesítő, az igazságtalanságot megtorló, érzelmem uralkodó, gyengéd érzelmeit eltitkoló felnőtté vált. Szüleit kamaszként elvesztette, 1917-ben 440 -
