Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM Párbaj után Pázmándy megköszönte a tiszteknek [a] segédséget, kocsijába ült és folytatta útját Veszprémbe. Ott azután, mikor nővére, Véghely Imréné őt üdvözli, megöleli, megcsókolja, mondja neki:- Ejnye Lajos, lyukas kalapba[n] jöttél el hozzám Kömlődről? - Erre megnézi kalapját és látja, hogy a dragonyos tiszt is jól célzott, az lőtte át a kalapját, de a jó Isten megóvta a haláltól. Akkor melegében mondta el az esetet a nővérének és sógorának. Az akkori társadalmi felfogásra is érdekes fényt vet az a kis történet, amelyik Molnár Imréék házánál zajlott le. Atyafiságos viszonyban voltak a baracskai Szűcs családdal. És járt a házukhoz Szűcs Gedeon, ki akkor dragonyos tiszt volt. Állítólag a fiatal lány (édes anyám) vonzotta oda. Egy ízben este megy haza Molnár Imre a kaszinóból286, mikor hallja, hogy nagy kardcsörtetve jött le tőlük Szűcs Gedi. Méregbe jön Molnár Imre, lehordta a fiút, kijelentvén, hogy — Nem elég szégyen egy családra, hogy ilyen gyalázatos életpályára megy a rokonságból valaki, hanem még a kardját is meri csörgetni, hírbe hozva házát vele — és azonnal kitiltotta őt házából. Ez pedig nem kis dolog lehetett Molnár Imrétől, mert édesanyámtól mindég azt hallottam, hogy igen csendes ember volt, sőt annyira, hogy mikor egyszer későn ment haza a kaszinóból, és hogy megengesztelje a késedelem miatt a feleségét, a kártyanyereségét, ami száz forinton felül volt, átadta a feleségének, aki nagy haraggal visszakergette a kaszinóba, és vissza keiltet adnia a veszteseknek, mert a felesége nem tűrte, hogy az ő házánál kártyán nyert pénz legyen. Vissza is vitte és nem kártyázott többet. Ilyen kis történet sok hangzott el a kis ebédlőben, hol sokszor jó kacagást, hol pedig meghatottságot, hol pedig megfelelő megjegyzést, és ennek alapján vitát vagy magyarázatot váltott ki elmondott eset. Két aktus volt, amit rendesen én végeztem otthon. Érdekes, hogy mind a kettő édesapámmal kapcsolatos. Az egyik az volt, hogy mivel ő igen félt a szobatűztől, abban az időben pedig sem villany, sem gáz nem volt Veszprémben, tehát petróleum-világítás volt, hát aki délután sötétedés után, bent volt a hivatalába[n], annak lámpát kellett gyújtani. Apám rendesen bent volt a hivatalába [n], hiszen onnan hívtuk mindig vacsorázni, ő volt, aki legkésőbb ment el a hivatalából. Rendesen ő végigjárta az 286 t. i. a székesfehérvári kaszinóba; a nemesi kaszinó (a Fejérvári Casino) 1838. április 7-én alakult meg a városháza melletti Bezerédy-házban (a mai Városház tér 2. szám alatt). MURÁNYI 1993- 21., 23.- 372 5-
