Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-= Forrásközlés a-Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

— Dehogy bántottam — felelte rá apám. — Örüljön, hogy egy kicsit foglalkoztam vele, így lesz belőle valami, hiszen én is nagyon szeretem.

— De fiam, hiszen mindenki nevetett rajta.

— Éppen azért tanulhat belőle.

Itt folytak le azok a kedves elbeszélések, amiket sohasem felejtek el. A negyvennyolcas időkről, Petőfiről, Jókairól, stb. Anyám ugyanis, dacára, hogy 1850- ben, tehát az 1848/49-es szabadságharc után született, mégis nagy Pecsovics275 volt, valószínűleg az édesanyja befolyása alatt, hiszen az édesapja a Neugebáudebe be is volt fogva, ami a Pecsovicsokkal nem történt meg. Mindig ócsárolta az ott vezérszerepet vivőket, és élénk színekkel ecsetelte a szabadságharc gyászos és a szomorú oldalát. Mondta:

— Hallottam az édesanyámtól, hogy hogyan szabdalták fel hirtelen a lepedőket, ingeket és nem győzték csinálni a tépéseket, kötéseket, úgy hordták szekereken a sebesülteket, halottakat, mikor Pákozdnál, Sokorónál folyt a csata, Fehérvárra.276

— Persze, fellázítani a népet Perc[z]elnek, Kossuthnak, hogy őket éljenezzék, az tetszett nékik, de az a sok sebesült, béna, rokkant és halott, akiknek még rendes ápolást, és végtisztességet sem tudtak maguktól adni, akik segítségre szorultak, akkor nem lehetett őket látni sehol.

Persze, nékünk, gyerekeknek sem kellett több, akik mindig áhítatosan faltuk a 48-as történeteket, és hitünk szerint nagyszerűen megvédtük nemzeti hőseinket. Annál jobban tetszett például, mikor elmondta, hogy hogyan fogták be az édesapját, Molnár Imrét, és vitték Budapestre az egyik unokafivérével, ha jól emlékezem Nagy Jánossal, a Nagy Gyula bácsi édesapjával együtt és csukták el a Neugebáudeba, hova politikai foglyokat gyűjtötték, és Haynau azután rövid processus után kivégeztette őket.

Nem gondolom, hogy Molnár Imre nagy forradalmár lett volna, de tisztséget viselt 1848/49-ben is, megyei főpénztárnok volt,277 és ahogy Véghely Imre Veszprémben, ő Székesfehérváron vitte ki a város, illetve Molnár Imre a megyei pénztárkulcsokat a városba bevonuló hadsereg parancsnokának átnyújtani, a meghódolás képletes kifejezése végett.

275 Pecsovics: az osztrák császári udvar feltétlen híveinek gúnyneve a 19. században. A udvarhű politika képviselői gróf Festetich Rudolf szekszárdi tiszttartójáról, Pecsovics Ferencről kapták a nevüket, aki a reformkori választásokon étellel-itallal vesztegette meg az ellenzék szavazóit.

276 Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc székesfehérvári eseményeiről lásd: CSURGAI-HUDI-KOVÁCS 1998., a Fejér megyei eseményekről: ERDŐS 1998.

277 A megyetörténet nem említi Molnár Imre főpénztárnokot. Vö. ERDŐS 1998.- 369 -